Húsvétvasárnapi istentisztelet

Egyházunk legnagyobb ünnepén, Húsvétvasárnap zsúfolásig megtelt a csömöri evangélikus templom. A régi hagyománynak megfelelően ez alkalommal is az ifjúság tagjai közül liturgizáltak. Az igehirdetés után pedig az ősszel megalakult énekkar két énekkel is szolgált. Különösen szép és megható része volt ismét az istentiszteletnek, hogy azoknak a híveknek is volt lehetőségük a templomban részesülni az úrvacsora szentségében, akik egészségügyi okokból nem tudtak az oltárhoz járulni. Johann Gyula lelkész továbbá a héten nagyon sok idős, beteg embert otthont keresett fel úrvacsora szolgálattal.

hirek-husvet-2hirek-husvet-3

Az igehirdetés alapigéje: Jelenések könyve 1,9-18:

Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, 11 amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába”. 12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. 17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”