(Vissza a honlapra)
Címlap
Bevezető
Csömör legrégibb térképe
Gyülekezettörténet, 1798
   Címlap, előzéklap
   A gyülekezet történeti
   összefoglalója, 1717-1798


 

In Nomine Jesu!
Ecclesia Filialis Csömör
Augustanae Confessionis addictorum.

I. Origo Ecclesiae. L[ector] B[enevole]! Quandoquidem multum interest, cognoscere, quaenam sint gentis alicujus, Vrbis, familiae, aut vero & societatis sacrae, quam vulgo Ecclesiam nominamus, primordiae, progressus, revolutiones, vicissitudines atque fata: non TIBI L. B. rem ingratam me facturum existimo, si statim a capite libri huius publici, de Origine et progressu Eccl[esi]ae hujus Csömöriensis, antea matris, nunc per vicissitudines varias filiae, ad Posteritatem quidpiam perscribam. – Dum enim Cottus [Comitatus] hic Pestiensis, una cum sibi articulariter unitis, sub iugo gemeret Turcico, vastatis, deletis, & ad solitudinem redactis per crebras Tartarorum excursiones, novercantibusque fortunae vicissitudinibus, Ecclesiae Augs. Confess. addictorum ita rarefactae sunt, ut in libro publico Almae Fraternitatis hujus A. Conf. addictorum Pest-Békésiensium, circa, vel ante annum 1717. nonnisi 4. nominarentur Ecclesiae A. C. addictorum, utpote: Atsensis, Csuijvariensis, Toth-Györkiensis, et Aszódiensis. Quam ob nimiam paucitatem coetuum Evangelicorum, Contubernium proprium in gremio suo constituere nolentes, applicuerunt semet almae fraternitati Neogradiensi, Decanum tamen, qui earum diligentiorem curam gerebat, inter se habentes. Postea quam vero depulso ab obsidione Viennensi Turca, capta Buda, sopitis non solum Tökölianis, sed et Rakotzianis tumultibus, Austriacis victricibus armis longe lateque triumphantibus atque dominantibus, Cottus [Comitatus] hic DEO clementer sic volente ac opitulante, revixisset: per commigrantes ea Comitatibus Superiorbus, spe libertatis, allectos Slavos numerosisque excitati sunt coetus Evangelici. – Similia primordia et possessio Csömör nacta est: nam primos colonos suos, tam ex remanentiis desolatae per Tartaros possessionis Szent-Mihály (Spatio unius horae, Pestinum versus, abhinc distantis) quum ex partibus superioribus nacta est. An vero haec Colonia statim ab incunabulis suis, tota, Augustanam sequenbatur Confessionem, vel vero tantum pars eius, de hoc, quoniam me in perscrutanda hac veritate, omnia scripta fide publica confirmata, derelinquunt nihil certi in medium proferre possum. – Credibile est eam statim a primordinis suis, fuisse mixtam, tali tamen ratione, ut pars, Augustanam sequentes Confessionem, multo major & validior, tam quoad numerum animarum, quam quoad opes, esset. Quis vero primus omnium, eis datus fuerat animarum custos, hoc aequo mihi non constat.* [*Aliqui refferunt, hunc populum A. C. addictum in Csömör Aº 1722. primum coivisse in Ecclesiam.] Hoc certum est, Samuelem Jacobaei, A. Confessionis addictorum Csömöriensium, publicum, fidelemque fuisse V. D. & Sacramentorum Ministrum, qui Anno 1727. novam exstrui curauit Parochiam, uti hoc patet ex inscriptione trabis, quae ex aedificio illius parochiae restat, et cujus tenor sequens est: HANC PAROCHIAM EXSTRVI CVRAVIT PL. R.NDVS CL. DN. SAMVEL JACOBAEI. JVDICE ANDR. SZELSZKY. AED. MAT. TÓT EXIST. Aº 1727. Huiusce memoratae trabis frustum ultimum, adhuc ego, dum singulari DEI providentia Aº 1793. mense Martio, pro regenda pube Scholastica, ab hac evocatus fuissem Ecclesia, oculis propriis, et inscriptionem illam cernebam. An vero ante nominatus Samuel Jacobaei primus fuerit Pastor gregis A. Confess. addictorum in Csömör, nec non, de hac re in Protocollo Ven. Frat. Pest-Békésiensis, nullum invenio vestigium; satis ad illud, quod Anno 1727. novam exstruxerit Parochiam, et Anno demum 1730. Mense Martio derelictis Csömöriensibus, migraverit ad Bényenses. – Lubet, hoc loco memoriae causa apponere Instrumentum, praemia laborum tam V. D. Ministri, quam etiam Rectoris Scholae (immo etiam filialis Palottae) in se continens, ut pote:
 

Gyülekezettörténeti összefoglaló, 1717-1798

[Az 1798-ban megkezdett Gyülekezettörténet első bejegyzésében az akkori evangélikus iskolamester, az 1793. márciusában meghívott Klinger S. János öt folio oldalon összefoglalja a csömöri gyülekezet addigi történetét az 1720-as évekbeli alapítástól kezdve.

A török-tatár pusztítás után 1717-re csak 4 evangélikus egyház marad a pest-békési konfraternitásban: Ács, Csővár, Tótgyörk, Aszód. Csömör betelepülése a felső vármegyékből és Szentmihályról. A csömöri evangélikus egyházközséget talán 1722-ben alapították. Jakobeus Sámuel, az első ismert lelkipásztor 1727-ben új paplakot épít, majd 1730-ban Bénybe megy át.]

Jézus nevében!
Az ágostai hitvallás követőinek csömöri leányegyháza

1. Az egyház eredete. Nyájas Olvasó! Minthogy igen érdekes ismerni akármely nép, város, család, avagy a közönségesen Egyháznak nevezett szent társaság eredetét, fejlődését, eseményeit, viszontagságait és sorsát: ezért úgy hiszem, nem lesz haszontalan számodra, Nyájas Olvasó, ha mindjárt e hivatalos könyv elejétől fogva röviden összefoglalom az utókor számára ennek a csömöri egyháznak, azelőtt anya-, most azonban különféle viszontagságok folytán leányegyháznak az eredetét és fejlődését.

Amikor ez a pesti vármegye a vele törvénycikkelyileg egyesült részekkel együtt a török iga alatt görnyedt, s a tatárok megismétlődő betörései és a balsors viszontagságai pusztították, rontották és tették pusztasággá, az ágostai hitvallás egyházának hívei olyannyira megritkultak, hogy a pest-békési ágostai hitvallású konfraternitás hivatalos könyvei az 1717. év előtt mindössze négy egyházat említenek itt, mégpedig az ácsit, a csővárit, a tótgyörkit és az aszódit. Minthogy pedig az evangélikusok csekély létszámuknál fogva saját egyházközséget alkotni nem tudtak, a nógrádi konfraternitáshoz tartoztak, ám emellett volt saját dékánjuk, aki nagy gondot viselt rájuk.

Miután pedig Bécset ostromló törököt visszaverték, Budát visszafoglalták, s nemcsak Thököly, de Rákóczi lázongását is elfojtották, a vármegye Isten kegyelméből és akaratából visszatért a széles földön győzedelmeskedő és uralkodó osztrák fegyverek hatalma alá, s a felső vármegyékből igen sok, az evangélikus hiten lévő szláv érkezett ide a szabadság reményétől vezettetve.

Ilyen előzmények folytán jött létre Csömör település is: első telepesei ugyanis a tatárok által tönkretett – ide Pest felé egy óra járásra lévő – Szentmihályból, valamint a felső megyékből érkeztek.

Hogy pedig ez a település mindjárt kezdettől fogva teljes egészében az ágostai hitvallást követte-e, vagy csupán egy része, arról bármilyen szorgosan kutattam is az igazságot, és vizsgáltam át minden hivatalos írást, semmilyen bizonyosat nem tudtam meg. – Hihető dolog, hogy a település már kezdetektől fogva vegyes vallású volt, olyan módon, hogy az ágostai hitvallás követői mind lélekszámban, mind vagyonukra nézve a túlnyomó többséget alkották.

Hogy ki volt első lelkipásztoruk, azt ugyancsak nem sikerült megállapítanom.* [*Némelyek állítása szerint a csömöri evangélikus hívek először 1722-ben tömörültek egyházzá.] Annyi bizonyos, hogy Jakobeus Sámuel volt a csömöri evangélikus híveknek az az első lelkipásztora és szentségeinek kiszolgáltatója, aki 1727-ben új paplakot építtetett, amint az kitűnik a gerenda feliratából, amely nem sokkal ezelőtt még megvolt e paplak épületében, s amelynek felirata a következő: „EZT A PAPLAKOT TISZTELENDŐ JAKOBEUS SÁMUEL ÉPÍTTETTE SZELSZKY ANDRÁS GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓSÁGA IDEJÉN. ÉPÍTETTE TÓT MÁTÉ, AZ 1727. ÉVBEN”. E gerenda feliratát én még saját szememmel láttam, amikor ISTEN különös gondoskodásából 1793. március havában az iskolai nép vezetésére ebbe az egyházközségbe meghívattam. Hogy pedig a mondott Jakobeus Sámuel a csömöri evangélikus nyáj első lelkipásztora volt-e, arról semmilyen feljegyzést sem találtam a Pest-Békési Konfraternitás jegyzőkönyveiben. Elég tehát annyi, hogy az 1727. évben új parókiát építtetett, majd 1730. március havában a csömörieket elhagyva a bényiekhez ment át.

Jónak látom megörökítés végett ide csatolni azt az [akkori] híványlevelet, amely tartalmazza úgy a lelkipásztor, mint az iskolamester javadalmazását, mégpedig a palotai leányegyház részéről is: