Farsangi imahét. Eszlényi László igehirdetése

Az idei farsangi imahét szombat estéjén Eszlényi László csomádi lelkész szolgált közöttünk. Nem először járt már Csömörön, és mint mondta, most is nagy örömmel jött hozzánk, a gyülekezet pedig szívesen hallgatta igei gondolatait.

Farsangi imahét
Eszlényi László csomádi lelkész
2011. március 12.

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Hallgassuk meg együtt szeretet testvéreim azokat az újszövetségi, evangéliumi szent igét, amelyet megírva találunk a Máté írása szerinti evangélium13. fejezetében a 24. verstől a következőképpen.

„Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetet a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! – felelete nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

Az ember története során sok gonoszságot követett el az embertársa ellen. Egy gonoszságot egészen biztosan senki sem tett – senki nem vetett konkolyt a másik búzájába. Ezt a gonoszságot Jézus se tulajdonítja az embernek, hanem a sátánnak. A sátán vet konkolyt, Isten búzájába.

A gyomlálás ösztöne a mienk. Egészen bizonyos vagyok afelől, nincs olyan asszony, aki úgy menne végig a veteményeskertjén, hogy ne húzná ki a keze ügyébe eső gyomot. Emlékszem édesanyámra, ahogy a leszüretelt almát föltette a szekrény tetejére. És ha észrevette, hogy az egyik alma elromlott, utánanyúlt, s levette az egészséges almák közül, nehogy az a megromlott alma megrothassza a többi, egyelőre egészséges almát.

Nincs semmi különös abban, hogy a példázatbeli szolgák észrevéve a konkolyt a búzavetésben, rögtön odamennek a gazdához és felajánlkoznak: Gyomlálni kellene. Mert az ember világában magától értődő a gyomlálás. Éppen azért feltűnő, mellbevágó, hogy a gazda a felajánlkozásra határozottan és egyértelműen azt mondja: nem. Nem kell gyomlálnotok, mert a konkollyal együtt kiszaggatnátok a búzát is. Nincs gyomlálás!

Fel sem tudjuk mérni, hogy a történelem során mennyi kárt tett az ember Isten ügyéért, és mennyi kárt okozott az Isten vetésében a szüntelen gyomlálása miatta. Legyünk becsületesek: nem ritkán tévedésből gyomlálunk az Isten vetésében, és jóhiszeműen tesszük. Összetévesztjük ugyanis a gyomot a búzával. A gyomra azt mondjuk, hogy búza, a búzát pedig úgy érzékeljük, úgy látjuk, mintha az lenne a gyom. Az igazságra azt mondjuk, hogy hamisság, és valahogy úgy látjuk, úgy érzékeljük, hogy a hamisság az igazság. Az is előfordul, hogy összetévesztjük az Isten munkáját az ördög munkájával. Ne szenteskedjük el a dolgot, nem ritkán úgy látjuk, hogy Isten munkája az ördög munkája, az ördög munkájára pedig, hogy ez pedig az Isten munkája.

Nehogy azt higgye valaki közületek, hogy ez az egész az én eszmefuttatásom, hogy mindezt csak én találtam itt ki. Nem. Mit ad Isten, Jézus előrelátta az emberiségnek ezt a szakaszát, mert a tanítványainak János evangéliuma feljegyzésében azt mondja félreérthetetlenül, hogy eljön majd az az idő, amikor titeket üldöznek, börtönbe csuknak, és megölnek. És akik ezt fogják tenni, azt hiszik, hogy istentiszteletet végeznek ezzel. Előre látta, hogy mi fog bekövetkezni.

A zsidók ki akarták irtani Pált, a királyok ki akarták irtani a prófétákat, a hívők a hitetleneket, a történelem során a katolikusok az evangélikusokat, vagy épp fordítva. Mert az ember mindig gyomlálni akar, és mindig gyomlál is.

Pilátus nagypénteken odateszi a tömeg elé a konkolyt és a tiszta búzát, Barabbást és Jézust. Tessék, válasszatok! Pontosan az történik, amiről beszéltem néhány mondattal ezelőtt: összetévesztették a kettőt – a tiszta búzát gyomnak nézték, és kiirtották. A konkolyt meg úgy érzékelték, az a búza. Nagypénteken az emberiség gyomlálásból egészen biztosan végképp levizsgázott. Szeretnék egy egészen világos mondatot mondani: nagypéntek óta nincsen gyomlálás. Isten nem engedi meg, hanem a kereszten magyarázta el ezt a jézusi példázatot. Ezért ahhoz, hogy megértsük, és jól értsük, nincs választási lehetőségünk, nincs alternatíva: oda kell néznünk a keresztre, arra, ami ott történt. Csak gondoljuk el a képet: ott függ a kereszten a tiszta búza. Tengernyi konkoly körülötte. Tengernyi. Örök példát adott az a kereszten függő Názáreti, hogy melyik a jézusi, a krisztusi út, és nincs más helyette, nincs más mellette. Egyetlen egy van: búzának maradni a konkoly között, mert örök példát adott arra, hogy a tengernyi konkoly között is búza maradt. Egyedül.

És történt még valami. Nem apróság. Mellette a konkoly átváltozott búzává. Tudod miért? Mert Isten vetésében megtörténhet az a csoda, hogy a mai konkoly holnap búzává lesz. Hát ezért sem szabad gyomlálni! Közben ne felejtsd el, testvérem, hogy születésünk óta mi valamennyien gyomok vagyunk. Annak a tiszta búzának pedig gyommá kellett lennie. Hogy nekünk esélyünk legyen arra, hogy tisztává leszünk, hogy ne kelljen gyomként kiirtatnunk. Kegyelemből. Képzeljétek el, hogy mi történt volna, ha Isten Pálnál elkezdi a gyomlálást még Damaszkus előtt! Képzeljétek, mi történne velem, ha elkezdte volna Isten a gyomlálást tegnap. És mit gondolsz testvér, mi történne veletek? Családdal, egyéni élettel, gyülekezeti közösséggel, Csömörrel? Mi történne, ha Isten elkezdte volna már a gyomlálást? De éppen azért a kereszten függőért, kegyelemből, türelemből, szeretetből, és – nem félek a szótól –szerelemből vár, hogy hátha, hátha csoda történik az ő vetésében, és amellett a kereszten értünk meghalt tiszta búza mellett, Krisztus hatásaként én is búzává lehetek. Még a tengernyi konkoly közepén is! Isten vetésében ilyen csodák is történnek.

Amíg vissza nem jön Jézus újra erre a földre, addig a két vetés tovább folyik. Nem is egy vetés, hanem kettő. A sátán veti a konkolyt a búza közé. Az Isten pedig veti a búzát a konkoly közé. Akarom hinni, hogy például ez az este is ilyen vetés. Meg a tegnapi is az volt, meg a holnap is az lesz. Isten veti Krisztust, a tiszta búzát, az igazat, a nemeset a konkoly közé. Hogy hátha megtörténik a csoda: holnap vagy még ma este búzává lesz.

Érzékelhette ezt az a tarzuszi Pál is. A 2011-es esztendő igéje úgy olvasható és tanulható, ahogyan a felszabadult örömmel és reménységgel mondja Pál a rómabeli gyülekezetnek „Ne győzzön le téged a rossz!” Irtás van? Dehogy! Folytatja: „Te győzd le a rosszat jóval!” De hogyan? Úgy, hogy a rossz között is jó maradok! Egyedül? Ó, nem. A tiszta búzával együtt, hiszen odavetette mellém az Isten.

Egészen bizonyos, hogy Isten vetésében minden nap történnek csodák. Az élet szenzációja ez. Az enyém is, meg a tied is. Ámen.

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, gyommá lettél értem, hogy én tisztuljak, általad erősödjek, veled újuljak, hozzád kötődjem, beléd kapaszkodjam, mert csak veled és általad van bűnbocsánat, gyógyulás, öröm, reménység, otthon, jó ízű kenyér, megelégedettség, Istenre találás. Köszönöm, hogy ezt készítetted a számomra, erre az estére is. Köszönöm, hogy magad köré hívtál bennünket, hogy erősödjön a hitünk, szűnjék a fásultságunk, elvedd a bűneinket, terheinket, és a magadhoz emelj. Nálad akarok újulni, hozzád akarok ragaszkodni, veled akarok élni. Lelkedre van szükségem, hogy ez a csoda megtörténjék bennem. Jöjj, Szentlélek, szállj le ránk! Ámen.