Boda Zsuzsa: A legnagyobb biztatás

Péter. Már megint Péter. Ha kivennénk az evangéliumokból a vele kapcsolatos történeteket, az általa vagy a neki mondott mondatokat, sokkal szegényebb lenne a Bibliánk. Hiszen ő a kiválasztott, elhívott tizenkettő közül is az egyik legkiválasztottabb tanítvány. De egyben az egyik „legemberibb” is – épp ezért lassan kétezer év után is rengeteget lehet tőle és általa tanulni.

Őszintén bevallom, sokszor irigylem Pétert, mert személy szerint olyan mondatokat kapott a Mestertől, amelyeket olyan jó lenne bátorításul nekem is hallanom. „…én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,32a) Micsoda mondat ez Jézustól! Mennyire ismeri az embert, és tudja, a kísértés idején nem segít más, csak az imádság.

S még döbbenetesebb az üzenet, ha belehelyezzük a szövegkörnyezetbe. Jézus a tanítványaival az utolsó vacsorát költi. Nagyon jól tudja, hogy néhány óra múlva mi vár rá, és azt is tudja, pontosan tudja, kiválasztottai, így Péter hősködése is csak nagyotmondó ígérgetések lesznek. „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” – hangzik Péter fogadkozása. „Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem” – szól a Mester józan válasza. Nem véletlenül „biztosítja be” tanítványát, és teszi érte a legnagyobbat: imádkozik érte.

Az angolban a „kishitű” szó megfelelője a half-hearted kifejezés, ami magyarul annyit tesz: fél szívű. Elképesztően találó! Hiszen gondoljunk csak bele, a kishitűség idején mennyire összeszorul a szív, és szinte kitöltik helyét a kétségbeesett, aggódó érzések.

Azon a bizonyos nagycsütörtöki éjszakán bizony Péternek is csak fél szíve volt, mint ahogy nagyon sokszor nekem, nekünk is. De nem kell irigyelnünk Pétert, mert az evangéliumok fényében nekünk is szól nap mint nap, percről percre a jézusi biztatás: „…én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited”. És ennél nagyobb biztatásra nincs is szükségünk!