Johann Gyula: Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet. (1Ján. 2,25)

Szeretett Testvérek!

Tudom, nehéz kora reggel ilyen megfoghatatlan ígérettel foglalkozni. Örök élet? Mennyek Országa? Jó-jó tudjuk, majd valamikor, egyszer – na nem a mi életünkben, nem is unokáink életében. Hiszen annyi idő eltelt már, Jézus tanítványai is hiába várták, hogy majd az ő életükben eljön az Ő országa. Persze tudjuk, hogy ha eljön, minden más lesz. Nagyszerű ez az ígéret, mert az igazi életet sejtjük mögötte, ahol a nagybetűs Rend uralkodik. Ahol nem kell szenvednünk önmagunk tisztázatlan gondolataitól, helyzetétől, viszonyaitól. Ahol nem magunkkal kell foglalkozni, hanem beleilleszkedünk egy olyan közösségbe, amely egy akarattal, egy irányba halad olyan vezető után, akiben soha nem csalódunk. Persze volt idő, amikor még fiatal fejjel úgy gondoltuk, hogy így is lehetne élni, de ahogy felnőttünk kiderült, az élet sokkal árnyaltabb, sokkal bonyolultabb. Szenvedünk is tőle, de hát nekünk már ez jutott. Emberi értelmünktől az is szép, ha itt boldogulunk. De hogy egy ígéretre építsünk fel mindent? Egy valamikor beteljesülő tökéletes rend, tökéletes világ? Van azonban egy valaki, Jézus, aki másképp gondolja: Ő azt mondja a Mennyek Országa közöttünk van. Tudtuk ezt Testvérek?

Imádkozzunk: Szerető Urunk, kérünk szólíts meg minket, hogy már földi életünk során megtapasztalhassuk Eljövendő Országodat. Ámen.