Johann Gyula: Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8-9)

Szeretett Testvérek!

Új reggelre ébredtünk, új reggel, új kegyelem. Általában reggel érezzük, mennyi erő van bennünk, mennyi lehetőség áll előttünk. Ez az érzés nap közben csak lanyhul. Persze az nem jó, ha már a reggel a fáradtságról szól. Tervezgetjük a napot, hová kell menni, mit kell tenni. Szívjuk a fogunkat, ha kellemetlen találkozó vár ránk, már előre örülünk, a várva várt eseménynek. Kevésbé érezzük terheinket, jobban bizakodunk. Ismét felkelt a nap. Érdekes lehet eljátszani a gondolattal, hogy egy reggel nem a világosságra, hanem sötétségre ébrednénk, telve a sötétség gondolataival, a sötétség fájdalmaival, rettegéseivel, reménytelenségével. Milyen élet lenne ez így? Tervezni a jót, az igazat, az egyeneset egyszóval a világosság cselekedeteit, egészen mást jelent. Persze terveink felett gyakran bealkonyul. Sokszor tapasztaljuk, hogy ami jónak indult rosszra fordult. A világosság cselekedeteit ugyan terveznünk kell, készülnünk kell rá, de „sikerük” mégsem tőlünk függ.

A Szentírás szerint Jézus az igazi világosság, amit vele tervezünk az mindig fényben marad, nem földi múlandóban, hanem az örök világosságban. Csak ez a mennyei fény őrzi meg tisztán lelkiismeretünket, csak ez a világosság képes megőrizni a világosság gyermekeként a legsötétebb éjszakában. Induljunk ma és minden reggelen mint a világosság gyermekei Urunkkal Jézussal, a világ Világosságával.

Imádkozzunk: Szerető Urunk, kérünk szabadíts meg minket saját sötétségünktől és vezess az örök világosságra. Ámen.