Johann Gyula: És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány mennyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. (Jel 19, 6-8)

Szeretett Testvérek!

Elfelejtkeztünk a csendről, a hallgatásról. Zajosan éljük életünket. Lassan indul a nap és elkezdünk beszélni. Vitázunk, eszmét cserélünk, egyeztetünk, megbeszélünk, kibeszélünk, bebeszélünk… Nincs vége sohasem a szóáradatnak. Hozzátartozik a biztonságérzetünkhöz, hogy halljuk a saját hangunkat, hogy érzékeljük a megszokott zajokat, a természet hangjait már csak akkor halljuk meg, ha nagy a baj. Ha ebben a zaj-kavalkádban valakinek fontos mondanivalója van, csak egyet tehet, még hangosabban képviseli véleményét, mondandóját. És mivel mindenki számára saját véleménye fontos és egyre fontosabb, a hangzavar egyre nő. A figyelemhez, tájékozódáshoz persze csendre van szükség. Csak csendben lehet normálisan gondolkodni, dönteni. Csak akkor halljuk meg a minket megszólítók hangját, ha mi éppen csendben vagyunk.

Akkor hallhatjuk meg a minket megszólító Urunk hangját, ha Rá figyelünk. Egyszerűen nincs más választásunk. Csak akkor érthetjük meg, hogy miről beszél, ha Őt hallgatjuk. Ha pedig meghalljuk a hangját, akkor élhetjük át mit jelent a dicséret szava: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható.

Imádkozzunk: Szerető Urunk, add, hogy Rád figyelő csendben teljenek napjaink ma és mindörökké. Ámen.