Johann Gyula: Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. (Lk 9,11b)

Szeretett Testvérek!

Sokaság, emberek tódultak Jézushoz. Hogy miért? A közelében szerettek volna lenni. Látták a gyógyításokat, hallották tanítását. Számukra a legtöbbet az jelentette, ha a közelében lehettek. Semmi több. Semmi nagy szenzáció, semmi soha visszatérő nagy lehetőség, semmi akció. Csak ott lenni, leülni a lábaihoz, vele együtt lélegezni, mindig Őt hallgatni. Hogy miért jelentett ez a sokaság, a tömeg számára élményt? Mert Ő mindenkit személyesen szólított meg. Nem a sokaságban gondolkodott, nem tömegben kezelte az embereket. Személyesen Ő beszél veled. Ő mondja el neked, hogy milyen a mennyek országa, Ő gyógyítja meg betegségeidet, Ő enyhít magányodon. Akkor szólít meg, amikor a buszon, vonaton, villamoson a tömegben állva, mégis egyedül vagy, állsz a gépsor mellett századmagaddal, de arra sincs időd, energiád, hogy keresd a másik tekintetét. Akkor, mikor már nem tudod hogyan szeresd családtagjaidat, mert már mindent kipróbáltál és egyedül őrlődsz problémáid felett. Akkor gyógyít meg, mikor azt gondolod számodra a betegség jelenti a valamit, az eseményt az életben, amivel foglalkozni lehet, amit látva mások is foglalkoznak veled. Meggyógyít és elindít. Alkalmassá tesz arra, hogy másra is figyelj, másnak is szólj, Jézus él és uralkodik mindenek felett.

Imádkozzunk: Szerető Urunk, köszönjük, hogy beszélsz velünk, hogy gyógyítod bajainkat. Kérünk adj erőt a gyógyuláshoz, az induláshoz. Ámen.