Johann Gyula: Mondjatok áldást, hiszen arra hívattok el, hogy áldást örököljetek (1Pét 3,9b)

Péter apostol levele az induló keresztyénüldözések időszakában szólítja meg a szórványban élőket. A keresztyénekkel való szembenállás benne van a levegőben, a tanítványoknak fokozottan figyelniük kell egymásra, oda kell figyelniük Uruk szavára. A szórványhelyzetben ezek a kezdeti támadások általában kimerültek a kemény szembenállásokban, vitákban, bírósági perekben. A Krisztuskövetők életében kialakult az ellenség-kép. Másképp kell bánni azzal, aki nekem támad, arról nem is beszélve, amit gondolnom kell róla. Nem könnyű áldást mondani, ha nem áldást kapunk, meg kell küzdenünk emberségünkkel, igazságérzetünkkel. Jézus a Hegyi-beszédben egyértelműen állást foglal: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket Mt5 44, Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Mt 7,12 Jézus szava egyszerre alkalmazhatóvá válik a kialakult helyzetre, azonban szembemegy a már oly jól bevált szemet-szemért elvvel. Hiszen arról beszél, hogy meg kell látni ebben a nehéz helyzetben is a másikban az embert, Isten teremtményét. Ez a jézusi attitűd mutathat csak kiutat a szorongatott helyzetből, ez a mentalitás vezethet egyedül belső békességre. Áldást mondani csak úgy lehet, ha először Istenre nézünk és rajta keresztül a környezetünkben élőkre, hiszen az ő áldásáról van szó, nem a miénkről. A kimondott áldás feltételezi, hogy bizalommal nézünk az emberekre, hogy nem a rossz tapasztalataink szerint viszonyulunk másokhoz. Nem az előítéleteink mozgatnak, miszerint tőle nem is várhatunk jobbat. A másikról jót gondolni fontos a küldetésünkben járás szempontjából is. Valaki azt mondta: Áldást mondani annyit jelent, hogy felidézzük Jézus hangját. Nem kell keresni a társadalom kérdéseire a speciális keresztyén, adekvát válaszokat, hanem felidézni Jézus szavát, hangját.

Áldást mondani csak úgy lehet, ha a másik ember érdeke fontosabbá válik a magaménál, áldást mondani csak az tud, aki átéli, hogy az ő élete is áldott. Az áldásnak tehát be kell járnia egy utat, Istentől, rajtunk keresztül, az emberekhez. Az áldás nem egy kimondott mondat, egy adott helyzetben való elvárt megfelelő viselkedés, egy „jó keresztyén válasz”, hanem a küldetésünk alapmotívuma: Isten kegyelmének hirdetése.

Imádkozzunk: Szerető Atyánk, kérünk segíts életünk minden helyzetében felidézni Urunk hangját, hogy a levegőben ne csak a rossz idők feletti kesergés, hanem Krisztus áldása is ott legyen most és mindörökké. Ámen.