Farkas Enikő teológiai hallgató: Tanítási élményeim a csömöri evangélikus gyerekek között

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős hittan szakos hallgatójaként tanítási gyakorlatomat teljesítettem  a csömöri Általános Iskolában Solymár Péterné Márta  néni kezei alatt. Izgalommal készültem a feladatra, hiszen ezek már „valódi” iskolai órák voltak, amelyeken kipróbálhattam azt, amire évek óta készülök: milyen lehet az, amikor nem gyülekezeti környezetben kell beszélni a hitről.

Magam megkeresztelt, ám nem vallásos neveltetésben részesült fiatal voltam. Középiskolás koromban, kerültem először hittan órára Abaffy Zoltánhoz. Olyan hatással voltak ránk a hittan órái, hogy középiskola után én is és társaim is, mindannyian gyülekezetet kerestünk.

Így kerültem én a kelenföldi gyülekezetbe, a konfirmandus csoportba, majd az ifibe, kissé „túlkorosan” A Kertészeti Egyetem elvégzése után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy tanítónő édesanyámhoz hasonlóan gyerekekkel kellene foglalkoznom. Mivel a hittan volt számomra a legérdekesebb, így jelentkeztem a Teológiára, hátha sikerül továbbadnom azt, amit én is kaptam.

Hosszas keresgélés után Csömörön kínálkozott a lehetőség igazi iskolai hittanórát tartani: hallottam, hogy itt az órarendbe beépítve tanulják a gyerekek az alapokat, és akár 2O-an is részt vesznek egy –egy órán. Csábítóvá vált a hely, főleg, amikor elkezdtem látogatni az órákat .A hittanórákon van lehetőség beszélgetni az emberi együttélés mikéntjéről is, az alsó tagozatos korosztály pedig még különösen nyitott erre, legyen akár templomba járó család gyermeke , vagy  nem.

Nagy élmény volt számomra, hogy amikor személyes tapasztalataimról, hitemről beszéltem, a gyerekek nagy figyelemmel hallgatták. Látszott, hogy fontos nekik a felnőttek személyes példája ,később nagy hatása lehet hívő, vagy nem  hívő voltukra. Az órák másik fénypontja az éneklés volt. Az egyik órán az ismerkedős játék után izgalmamban elfeledkeztem róla – hiányolták is a gyerekek az óra végén, úgyhogy muszáj volt pótolni! Ha sok mindent el is felejtenek majd a későbbiekben, az énekekre biztosan emlékezni fognak.

Sokáig tartottam a tanítástól, azt gondoltam, hogy be kell lopnom magamat a gyerekek szívébe , meg kell nyerni őket magamnak… Rájöttem, hogy őket nem lehet lekenyerezni , nagyon nyitottak és őszinték, tele vannak szeretettel, ha az ember szeretettel közeledik hozzájuk. Sokszor  éreztem az őszinte, jó légkört , ahol őszintén tudtunk beszélni  Istenről és magunkról, hitünkről…

Köszönöm az iskolának a lehetőséget  a  tanításra, és Márta néninek a segítséget és a biztatást.

Áldott Karácsonyt kívánok az egész Gyülekezetnek, valamint: a kis Tanítványaimnak!

(Megjelent: Mustármag – a Csömöri Evangélikus Gyülekezet lapja, 2009. Karácsony, 4. oldal)