A Csömöri Evangélikus Egyházközség története

Történelmi múlt

Ez a furcsa nevű község, amely karnyújtásnyira fekszik Budapesttől, már az 1130-as években lakott település volt Chemer néven. 1135-ben a Bozóki Monostor tulajdonába került, majd a Zay családé lett. A török uralom ideje alatt elnéptelenedett, majd 1690-ben már „elpusztultnak” nevezik a történelmi feljegyzések. 1720-tól azonban ismét 42 háztartásról tud a krónika, és e szerint minden háztartás tiszta lutheránusból állt. Egy jelentős dokumentum, az 1721-es kanonika vizitáció már említi az evangélikusok templomát. A mai Csömör község a XVIII. század elején alakult részben Rákosszentmihály község megmaradt lakosaiból, részben pedig a felső vármegyékből (Bajmócz környéke) lehívott, letelepített tót ajkú evangélikus telepesekből.

Az evangélikusok azonnal önálló gyülekezetté szerveződtek, amit az is mutat, hogy 1727-ben már önálló lelkészük van Jakobey Sámuel személyében. Sajnos az 1740-es pestisjárvány elpusztította a falu lakosságát, a gyülekezetet, meghalt a lelkész, a tanító, és mindössze 11 család maradt életben. Az így árvaságra jutott gyülekezettől a magyar királyi kincstár elvette a templomot, és ezzel megszűnt önálló egyházközség lenni. Ez az állapot közel 50 évig tartott, míg 1787-ben Csömör Cinkota leányegyháza lett.

Ekkor kapnak Grassalkovich hercegtől telket iskola és imaház építésére az evangélikusok. A következő 70 évről ismét nincs hiteles feljegyzésünk. 1872-től indul szép virágzásnak a gyülekezet. Közös akarattal és igen nagy áldozattal valóra válik a régi álom: az evangélikusok új templomot építenek az elvett régi, azóta már katolikussá lett templom helyett. 1873. május 4-én teszik le a ma is álló templomunk alapkövét. E templom hossza 26 méter, szélessége 10 méter, magassága 9 méter.

Az 1914-i évi egyházmegyei közgyűlés mondja ki a régen várt döntést: több, mint 170 év után a csömöri evangélikus gyülekezet újra anya-egyházközség lett.

1915-ben a gyülekezet önállósult.

Gyülekezetünk nagy hálával gondol Jezsovics Pál cinkotai lelkészre, akinek a gondoskodásával az építkezések és befektetések egész sorozata valósult meg: 1873-ban templomépítés, 1889-ben 3 harang vásárlása, 1903-ban kéttantermes evangélikus iskola, 1911-ben lelkészlakás vásárlása, majd ennek 1913-ban továbbépítése.

A gyülekezet önállósulása után Jeszenszky Gyula csővári lelkészt hívta meg első pásztorául, gyülekezeti felügyelője pedig Mikszáth Kálmán volt, a nagynevű író fia. 1933-tól 1944-ig Galáth György, 1945–1948 decemberéig Endreffy Zoltán, 1948. december 6-tól 1970. április 1-ig Solymár János, majd 1970-től Solymár Péter lelkészek szolgáltak lelkészként a gyülekezetben. 2007. szeptember 16-án iktatták hivatalába a gyülekezet jelenlegi lelkészét, Johann Gyulát.


A háború utáni évek részletes története

1948 őszén Endreffy Zoltán lelkész szervezésében 191 evangélikus család adakozott a templom háborús sérüléseinek kijavítására, házankénti gyűjtésben.

A legnagyobb adomány 100 Ft, a legkisebb 1 Ft volt…

Így a lelkészváltás alkalmával Solymár János lelkész – akinek beiktatása 1948. december 19-én volt Zászkaliczky Pál esperes szolgálatával – háborús sérüléseiből kijavított templomot vehetett át elődjétől, ám mindez nem mondható el a paróchiáról, a 2 tantermes egyházi iskoláról és egyházi épületekről. A templomot javító kőműves felé is maradt még a gyülekezetnek tartozása. Nehéz hónapok vártak a lelkészre (családjára) és a gyülekezetre is. Csodálatos azonban, ahogyan összefogással, Istenbe vetett bizodalommal közösen átvészelték a nehéz téli hónapokat. Előfordult, hogy a vasárnapi istentisztelet után egyenesen a perselyből vitte el a kőműves vállalkozó a perselypénzt a munkadíj fejében. A gyülekezet ebben az időben szó szerint „eltartotta” a lelkészt családjával együtt, mert bár fizetést nem tudott adni, de a mindennapi betevő falatról valaki mindig gondoskodott. Mindig került egy-egy üveg lekvár, zsír, liszt vagy kiscsizma a gyerekeknek!

1949 januárjában Solymár János elindul a gyülekezetet végiglátogatni. A látogatás során 120 (!) új, nyilvántartásban nem szereplő evangélikus családot talált. Ezt az év eleji családlátogatást a következő 10 esztendőben még 8 alkalommal ismételte meg, minden látogatáson Igével szolgált, lelkipásztori szolgálatot végzett.

1950-ben került sor egyházi iskolánk államosítására, amiről a következő feljegyzés olvasható: „1950. február 24., 8 óra: Az 1948. XXXIII. tc. végrehajtása értelmében az Áll. Ált. Iskola megkezdi működését.” Iskolánk ebben az időben 2 tanteremmel, 4 tanerővel és 162 tanulóval rendelkezett.

1958-ban csömöri tízéves lelkipásztori szolgálatára visszanézve Solymár János így írt: „Egyházközségünk annak ellenére, hogy összes földjeit felajánlotta az államnak, és így telekkönyvi vagyon szerint szegényebb lett, sőt egy házingatlant is igénybevett tőlünk államunk – mégis gazdagabbak lettünk. Amióta a rendszeres családlátogatás alkalmával 120 olyan családra akadtam, akik azelőtt soha nem fizettek egyházi adót vagy felajánlást, azóta örömmel adják havonként sáfáraink kezébe adományaikat, s egyházközségünk ma anyagilag szilárdan áll, amiért Isten után a gyülekezetnek köszönetet mondok…”

A gyülekezet irattárát, jegyzőkönyveit lapozgatva a „szegényen is gazdagok vagyunk” kettőssége érezhető a gyülekezet mindennapjainak életében. Evangélizációk, konferenciák, összejövetelek jelzik programjainak sokféleségét: 3 napos nagyböjti férfi evangélizáció, gyermekbibliakör-vezetők összejövetele, papné csendesnap, férfi-asszony,-ifjúsági evangélizáció, serdülő lány, serdülő fiú konferencia, FÉBÉ összejövetelek, Rákosszentmihály, Kispest, Fót, Nagytarcsa, Albertirsa, Pesterzsébet, Pestújhely gyülekezeteivel való összejövetelek, közös csendesnapok eseményeivel szemben  a községi Tanács VB titkárának megróvása a lelkész felé: „Konfirmációra való felkészülés helye, ideje bejelentésének elmulasztása miatt”, vagy ugyancsak az előbbi szervhez benyújtott levél a lelkész részéről, amelynek tárgya: „Engedély kérése arra, hogy az Evangélikus Egyház tulajdonát képező temetőben a harangozó 5 db akácfát kivághasson.”

A Vasárnapi Iskolában közel 100 gyermeket tanít Dömötör Gyuláné egyházi iskolai evangélikus tanító és Solymár Jánosné. Évente 3 alkalommal rendeznek a vasárnapi iskolásokkal ünnepélyt, ezzel szemben a lelkész évente hol 2, hol 4, hol 6 hittanórára kap  – heti óraszámot tekintve – engedélyt a helyi iskolától.

Ezekben az években a gyülekezetben szolgált Csepregi Béla, Tarján Béla, Dr. Gyapay Gábor, Válint János esperes, Dr. Viczián Dezső ny.teológiai professzor, Turcsányi Károly ker.lelkész, Rimár Jenő gyömrői lelkész, Szirmai Zoltán teológus, Virág Jenő teol.könyvtáros, Bencze Imre, Nandrássy Elek, Solymár Pál, Jeszenszky Tibor lelkészek, Schaller Kornélia, Ruppert Mária, Pál Edit, Szabó Marianna, Rónay Lenke, Túrmezei Erzsébet diakonisszák. Ugyanakkor sűrűn kellett kimentő leveleket írni a helyi „hatalmasságoknak” az április 4-i, vagy november 7-i ünnepélyen való meg nem jelenést magyarázván.

Amilyen precízen, iktatva találhatók az 50-es, 60-as éveket dokumentáló iratok, levelek, annyira feltűnő, hogy egyetlen levél, irat nem található az 1956-os eseményekről, a lelkész letartóztatásáról, a kistarcsai internálótáborba való elviteléről, majd a váci börtönben való fogva tartásáról, s szabadulásáról. 2002-ben jutott hozzánk az Országos Levéltárból egy levél másolata D. Ordass Lajos püspök úrtól. A Budapesten, 1957. III. 9-én kelt kézzel írott levél szövege a következő:

„Kedves Elnök Úr!

Tegnapi beszélgetésünkhöz kapcsolódva közlöm, hogy a mára virradó éjszakán letartóztatták a Csömöri Egyházközség lelkészét: Solymár Jánost. A letartóztatás oka számomra ismeretlen.

Ha módodban áll, légy szíves megtudakolni, nem volna-e ez a kérdés másként is elintézhető.

Szíves köszönettel: D. Ordass Lajos”

Ugyancsak emlékekből, szájhagyomány útján ismerjük azokat a személyeket, akiket a csömöri paplakba befogadtak, ideig-óráig menedéket adva a Budapestről kitiltott, üldözött meghurcoltaknak.

A nagy történelmi viharról egyetlen egy anyakönyvi bejegyzés árulkodik ilyen módon: az 1956. okt. 20-án elhunyt Répás Istvánné csak november 24-én lett eltemetve a következő megjegyzéssel: „A szabadságharc miatt csak 25 nap múlva hozhatták haza az elhunytat.”

Az Egyházközség fontosabb beruházásai 1948 és 1968 között

1953        novemberében az oltártér 3 db ólomüvegét színes ólomüvegre cserélték ki 5420 Ft értékben.

1955        márciusában a lelkészlakás körül a Fő utcán 25 méter hosszúságban téglakerítés épült. Költsége: 8000 Ft.

1956        április: lelkészlakás festése: 7200 Ft.

1957        október: vízvezeték kerül a lelkészlakásba, 20 000 Ft.

1957        augusztus 4 – november 6. között templomfestés: 103 000 Ft.

1959        január 1: a háború alatt elrekvirált nagy harang pótlása, Slezák Raffael aranyéremmel kitüntetett harangöntő mester munkája: 40 000 Ft.

1962        április: lelkészlakás tetőzetének átrakása, cseréppel való fedése: 10 000 Ft.

1963        június: imatermünk renoválási munkálatai: 2000 Ft.

1963        hordozható oltárt és 30 db széket kaptunk az Evangélikus Teológiai Akadémiától 8000 Ft értékben.

1963        október 5-től 1964. október 15-ig közös munkával épült a római katolikusokkal a ravatalozó: 55 000 Ft készpénzzel és 50 000 Ft önkéntes munkavállalással.

1965        templomunk toronysüvegét festettük és javíttattuk 13 000 Ft értékben, templomfűtést vezettettünk be 8730 Ft értékben.

1966        június: lelkészlakás renoválása 17 000 Ft.

1967        május 1.: temetőkerítés megépítése: 12 737 Ft.

1967        augusztus 15.: A Lutheránus Világszövetség adományából lelkészlakás modernizálása, fürdőszoba, wc építése: 19 500 Ft.

1968        Megkezdődik a templomunk 100 éves jubileumára való felkészülés. Gyűjtés: 20 000 Ft.

Jeles vendégek, alkalmak 1948–1968 között

1952        február 10.: Dezséry László püspök úr látogatása.

Június 1.: Dezséry László püspök úr vasárnap délután felavatta az adományozott kék temetési zászlót.

1953        március 1.: Ludovit Katina szlovákiai püspök úr látogatta meg a gyülekezetet.

1957        november 8.: Dr. Ordass Lajos püspök úr, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, a Lutheránus Világszövetség első alelnöke végezte Máté 17:1-8. alapján a templomszentelési ünnepet. Vendégeink voltak ez alkalommal: Ordass Lajosné, Dr. Prőhle Károly, Blatniczky Jenő, Tóth Szöllős Mihály, Kovács Zoltán, Győri János, Ruttkai Miklián Géza, Csákó Gyula, Szentiványi Jenő, Solymár Pál.

1963        június 23-án szentelte lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök úr Ruttkay Levente és Solymár Péter végzett teológusokat a csömöri evangélikus templomban.

1964        október 17-én Dr. Ján Mihalkó pozsonyi teológiai dékán és Elizabeth Adler keletnémet küldött, a Keresztény Béke- Világkonferencia küldöttei.

1966        december 29-én ugyancsak gyülekezetünkben szolgált D. Káldy Zoltán püspök úr, amikor megáldotta Solymár Péter angyalföldi segédlelkész és Pavlik Márta tanár házasságát a csömöri templomunkban.

Lelki élet – gyülekezeti alkalmak 1948-1970 között

Részlet Solymár János lelkészi naplójából:

„Tegnap volt 20 éve, hogy ideérkeztünk Csömörre.

Nagyon sok minden történt ez alatt.

Most nem gondolok semmire, csupán a szépre, jóra…

II.Kor.6:16:v„Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta. Lakozom bennök és közöttük járok, és leszek nekik Istenök és ők az én népem lesznek.”

Ez alatt az idő alatt 11-szer látogattam meg a gyülekezetet,
394 gyermeket kereszteltem,
462 gyermeket konfirmáltam,
218 párt eskettem,
304 kedves evangélikus testvért eltemettem…

Mindenért Isten nevére térjen dicséret!”

Istentiszteletek, bibliaórák rendje:

• Vasárnap délelőtt és délután is van istentisztelet
• Vasárnap este: bibliaóra, illetve böjtben és ádventben istentisztelet
• Hétköznapokon heti két alkalommal (szerdán és szombaton) tót nyelvű istentisztelet, Tranoscius-énekeskönyvből énekléssel
• Bibliaórák: kedden: asszonyóra, csütörtökön: igehozó imaóra, pénteken: ifjúsági óra, vasárnap: gyülekezeti bibliaóra
• Vasárnapi iskola: minden vasárnap reggel 9 órakor
• Egyetemes imahét: 8 napos, farsangi imahét: 8 napos, Nagyheti imahét: 5 napos, reformáció heti: 7 napos, karácsony heti sorozat: 7 napos.
• Gyermekünnepély évi 3 alkalommal. Istennek hála jelentősen nőtt az úrvacsorával élők száma. Külön kiemelendő az a vasszigorral végbevitt következetesség, amellyel a lelkész minden egyes vegyes pár nem evangélikus tagjával két tanú jelenlétében kötelezvényt irat alá, melynek értelmében a születendő gyermekek evangélikusok lesznek, nemre való tekintet nélkül.

A gyülekezet élete 1970-től a rendszerváltásig, 1989-ig

Solymár János 1969-ben nyugdíjazását kérte D. Káldy Zoltán püspök úrtól, tekintettel az 1961-ben elszenvedett szívinfarktusára, valamint a 60-as évek vége felé jelentkező veséjével kapcsolatos gyógyíthatatlan betegségére. Így 1970. április 1-jével fiát, Solymár Pétert nevezte ki a püspök utódjául. Iktatása 1970. június 14-én volt a csömöri evangélikus templomban D. Káldy Zoltán  püspök úr, valamint Detre László esperes úr szolgálatával.

Az édesapjától megtanult, kialakult rend szerint vette át a szolgálat stafétabotját Solymár Péter. A szlovák kegyességi szokásokat őrző és hordozó gyülekezetre továbbra is jellemző az áldozatkészség, az adakozás, a templom- és egyházszeretet. Nagyon sok társadalmi munkát végeznek, a gyülekezeti tulajdonban lévő temető takarításától kezdve, a templom takarításáig, amelyet a gyülekezet asszonyai 2000-ig önkéntes jelentkezés alapján végeztek. (A konfirmáció előtti, karácsonyi és húsvéti nagytakarítást az asszonyok még most is így végzik.)

Csodálatos a gyülekezet adakozó készsége. Tűzkár, vízkár, elemi csapások esetén a gyülekezet tagjai azonnal felteszik a kérdést: lesz-e gyűjtés, és nagy együttérzéssel folyik az adakozás. 2002-ben egy gyülekezeti tag háza porig égett, néhány hónap múlva egy tragédia kapcsán 3 gyermek maradt árván, szülők nélkül az özvegy nagymamára, majd ezt követően jött az árvíz. E három rendkívüli gyűjtés kapcsán egy esztendő alatt 1 millió forint rendkívüli adomány gyűlt össze. Ha valaki azon a vasárnapon történetesen nem volt templomban, utólag behozta adományát… Ugyanez a szívélyesség jellemző a vendéglátásra és a vendégek szeretetére is: külföldi vendégek, küldöttségek érkezésekor sokszor kérés nélkül is sütnek a gyülekezet asszonyai, öregbítve a gyülekezet vendégszeretetének jó hírét. Tradíció ugyancsak gyülekezetünkben az ún. „offerálás”=emlékezés-adomány: az egy éve (tíz éve, 20-30 éve elhunyt családtagra, akinek az emlékére az évforduló kapcsán nagyobb összeget adakoznak az éppen aktuális feladat megoldására (pl. orgonajavítás), az oltárra virágot hoznak, a lelkész imádságában emlékezik meg a családról és az előrement hozzátartozóról, és a gyülekezet kimenő-énekül a család által kért éneket énekli.

A nemes tradíciókhoz tartozik, hogy a gyülekezet szeret énekelni, az istentisztelet előtt a templomban szívesen énekel a gyülekezet, ugyanígy a temetési szertartás megkezdése előtt – akár fél órával –, az alkalom kezdete előtt. Azok a családok, akik rendszeres templomba járók, igénylik a temetés előtti ún. „virrasztás” szolgálatát. Ez 1974-ig a gyászoló család házánál történt, és a bibliakörös asszonyok vezették az éneklést, imádkozást. 1974-ben Solymár János lelkész halálával a lelkészcsalád a templomban tartotta a virrasztást, azóta ez az alkalom kivétel nélkül a templomban történik, kántori és lelkészi szolgálattal, igehirdetéssel. A virrasztás célja: felkészíteni, Isten igéjével erősíteni a családot a temetési szertartás, végső búcsú idejére.

A gyülekezeti közösség modern, haladó gondolkodására vall, hogy 1968-ban először női presbitert választottak a presbitériumba Gubek Mária személyében, aki a számvizsgáló bizottság elnökhelyettese is lett. 11 év múlva, 1979-ben Gerlei János felügyelő halála után Gubek Mária lett a gyülekezet felügyelője, tudomásunk szerint ő volt az országban az első női felügyelő. Ezt a tisztségét – Istennek hála érte – mind a mai napig hűséggel végzi, viseli.

Gyülekezetünk számára kiemelkedő szépségű ünnep volt 1973. szeptember 2-án a 100 éves templom jubileumi ünnepsége. Az alkalomra a gyülekezet tataroztatta a templomát. Az ünnepi istentiszteleten a gyülekezet és a lelkész kérésére D. Káldy Zoltán püspök végezte az igehirdetés szolgálatát.: „A nagy prédikáció az volna – mondotta többek között a püspök –, ha a templom kövei megszólalnának. Azt prédikálnák, amit az alapigéül választott 90. zsoltár 1. verse: „Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről-nemzedékre.”

Az ünnepi közgyűlésen a gyülekezet lelkésze ismertette a százéves templom történetét és a gyülekezet életét. A gyülekezetnek temploma iránti szeretetét mutatja az a csillagászati összeg (ahogy Káldy püspök nevezte), amit különösen is az elmúlt 25 esztendőben a templom felújítására, gondozására, továbbfejlesztésére fordított. Ebben benne van a sok-sok pénzbeli áldozat és szinte felbecsülhetetlen értékű közös munka. Az együttlévők örömének adott kifejezést, hogy a gyülekezet előző lelkésze – akiről a jelenlegi, mint édesapjáról példamutató tisztelettel és szeretettel szólt a megemlékezésben – hosszú, súlyos betegség után újra együtt lehetett szeretett gyülekezetével az ünneplő seregben. Az istentisztelet után az ünneplő gyülekezet a sokfelé már külföldön is ismert vendégszeretetével fogadta családias együttlétre a Budapestről és az ország más részeiből jelenlévő vendégeket a parókia tágas szobáiban és kertjében.”(Ev.Élet: 1973. szept. 16. Mezősi György)

A felemelő ünnepi esemény után 4 éves küzdelem következett a gyülekezet történetében: a templom kertjében álló ún. kántorlakás és a vele egy épületben lévő imateremmel kapcsolatban. E fent említett épület százéves, vizes, meglehetősen rossz állapotban lévő, rosszállagú ház volt 1974-ben. A gyülekezet presbitériuma egyhangúlag el is határozta lebontását. Csakhogy az ekkor még mindenben döntést hozó és mindent elutasító Állami Egyházügyi Hivatal nem adott sem bontási, sem építési engedélyt a gyülekezetnek. Nehezítette a helyzetet, hogy a kántorlakást lakta (csak papíron, mert akkor már valójában Kőbányán élt) a régi, valamikori egyházi kántor, Cs. L. az 50-es években felszólításra felmondott, otthagyta a kántori szolgálatot, és így tulajdonképpen jogtalanul birtokolta a kántorlakást, mégis kártérítést, lelépést kért a gyülekezettől a kiköltözés fejében. A presbitérium igazságérzete ez ellen tiltakozott, de négy év pereskedés, „igazságkeresés” után belátta a presbitérium, hogy hamarabb célhoz érj, ha elveit feladva lelépést fizet a volt lakónak (20 000 Ft). Így kapta meg a gyülekezet 4 év után, 1978 májusában a bontási engedélyt erre a kántorlakásra, imateremre. 1978. május 1-jén kezdődött az imaterem bontása, majd az új imaterem építése (az építési engedély Miklós Imre államtitkár aláírásával „új tanácsterem” építésére szólt), és az év Ádvent első vasárnapján a vasárnapi iskolásokkal már beköltözhettünk az új „tanácsterembe”. Az alapkőletéti okiratban 1200 csömöri evangélikus Isten iránti hálája fogalmazódik meg, hogy az Úr engedte élni a gyülekezet régi álmának megvalósulását: az új Gyülekezeti Ház építését.

Az építkezésen 6 csömöri kőműves végezte munkáját szeretetből ingyen, és a gyülekezet sok-sok tagja, sok munkaórát, napot ajándékozva a gyülekezetnek és az Úr Istennek. A gyülekezet akkori felügyelője, Gerlei János, aki nap, mint nap dolgozott az építkezésen, vakolókanállal a kezében rosszul lett, és a helyszínen szívinfarktusban meghalt… Úgy éreztük, nagy megtorpanás lesz ez a tragédia mindannyiunk életében. De a Mindenható megszégyenített bennünket kicsinyhitűségünkben: mert még többen, mások, újak jöttek segíteni, mondván: Gerlei Jani bácsi helyett is munkálkodnunk kell most már…

Hihetetlen összefogással elkészült az új imaterem, amelyet 1982-ben szentelt fel nagy ünnepség keretében D. Káldy Zoltán püspök úr. Az ünnepélyt közebéd követte a közeli Zöldfa étteremben, amelynek meghívottai a presbitérium és  mindazok voltak, akik az építkezésben munkálkodtak.

Az új imaterem-építés évében 1979-ben Blatniczky Jenő cinkotai lelkész átadta a kerepestarcsai Özvegy Papnék Otthonában viselt tisztségét Solymár Péternek.

Az Özvegy Papnék Otthona, mint Csömörhöz közeli szeretetotthon évtizedeken keresztül a csömöri gyülekezet szívügye volt. Az ínséges, nehéz időkben a bibliakör tagjai rendszeresen gyűjtöttek élelmet a lakók számára, és Solymár Jánosné vagy családtagjai sokszor személyesen vitték át az adományt az Otthonnak. Ez a gyűjtés az Otthon számára mind a mai napig folyik, konfirmandusaink két alkalommal gyűjtenek a Szeretetotthon és a Teológiai Akadémia javára. 2008-tól a gyűjtés ugyancsak évi két alkalommal történik, templomi offertórium  formájában.

1981-ben még közelebb került a gyülekezet a Papnék Otthonához, mert területrendezés kapcsán 1981. november 26-i hatállyal Kerepestarcsát gyülekezetileg Csömörhöz csatolták, így Csömör leányegyháza lett. A gyülekezet életében ez azt is jelentette, hogy az eddig 10 órakor kezdődő istentisztelet ideje fél 11 óra lett, mivel Kistarcsán 9 órakor kezdődik az istentiszteleti alkalom. (Itt a Hév menetrendhez kell alkalmazkodni). Kistarcsa-Kerepes-Zsófialiget gondozása mellett Solymár Péter ezekben az években: 1968-84-ig az Athéneum Nyomdában az Evangélikus Életnél korrektorként is dolgozik, 1976 és 1986 között pedig az Evangélikus Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszékén óraadó.

Emlékezetes esemény volt a csömöri gyülekezet számára a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése. A megnyitó és záró úrvacsorai alkalmon összesen 300 csömöri evangélikus vehetett részt, majd a nagygyűlés külföldi vendégeit láthatta a gyülekezet csömöri templomában: az LVSZ ifjúsági tagozatának résztvevői közül 12 vendég érkezett, míg a nagygyűlés résztvevői közül 24 vendéget kaptunk, akik az istentiszteleti közösség után családokat látogattak meg a faluban.

A külföldi kapcsolatok tekintetében 1981-ben kezdődött gyülekezetünk finnországi testvér-gyülekezeti kapcsolata Loviisával. A loviisaiak gyülekezeti csoportja 1983-ban, 1987-ben, 1991-ben, 1995-ben, 2000-ben, 2004-ben és 2009-ben járt Csömörön. Mindig családi otthonokban fogadjuk a testvérgyülekezet tagjait és az itt tartózkodás alatt közös programokat készítünk valamelyik tájegységre való kirándulással. Mi, csömöriek, 6 alkalommal jártunk gyülekezeti csoporttal Finnországban: 1985-ben, 1989-ben, 1993-ban, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban. Gyülekezetünk ifjúsága külön is több alkalommal járt északi testvéreinknél, a loviisai Békefórumra kaptak többször is meghívást. A munka után többnapos nyaralás következik: pl. Lappföldön is járhattak fiataljaink. (A gyülekezet ifjúságából már többen tanulnak finnül). A Gondviselő csodásan megajándékozta a gyülekezetet ezzel a finn barátsággal, sokat tanulunk egymástól, és mára a családok között is közel három évtizedes barátságok alakultak ki, gyülekezeti szervezés nélkül is jönnek finn barátok családi eseményekre: konfirmációra, esküvőre…

Különös módon a finnek barátai is a barátaink lettek, így kerültünk kapcsolatba a németországi Meldorf gyülekezetével és az észtországi Haapsalu gyülekezetével.

Természetesen határainkon túli magyar testvéreinkkel is építjük kapcsolatainkat. 1989-ben a romániai forradalom idején csömöri ifjúságunk elindult a faluban élelmiszert és pénzt gyűjteni, s olyan fantasztikus mennyiségű élelmiszert gyűjtöttek össze, hogy Solymár Péter a gyűjtött holmival a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsához fordult, s az ő segítségükkel, konvojukhoz csatlakozva egy teherautó élelmiszert vihetett Marosvásárhelyre. A pénzadományokból pedig gyógyszert vásároltunk számukra.

„Hálás szívvel fogadtuk a csömöri lelkipásztor testvérünk által elsőnek betoppanó segély-küldöttséget, s az általuk hozott kézzelfogható jeleit a krisztusi szeretetnek… Igyekeztünk a nem ránk tartozó dolgokat továbbítani az orvosoknak, klinikáknak, s az élelmiszereket és ruhákat az arra legjobban rászorulóknak juttatni. Túllépve egyházközségünk határain, a szomszédos ortodox egyházhoz is juttattunk az adományból, sőt a posta segítségével közel 50 szórvány hívünk is részesült a küldemények áldásaiból…” (Marosvásárhely, 1990. január 9. Molnár János lelkipásztor)

Öröm látni, hogy fiatalságunk, az ifjúság – az ősök példáján – spontán belenevelődik a másokon való segíteni akarás szolgálatába.

A gyülekezet rendszerváltás előtti utolsó nagy beruházása a templom tornyának vörösréz lemezzel való beborítása volt 1987-ben. Természetesen, mint ilyenkor lenni szokott: menet közben kiderült, hogy néhány gerendát, szarufát is ajánlatos kicserélni. Így a munkálatok végül 500 000 Ft-ba kerültek. Ma már szinte elképzelni is nehéz, mennyi utánajárás, kapcsolatok, és a Gondviselő – a kívülálló számára véletlennek tűnő – beavatkozása kellett ahhoz, hogy ilyen tetemes mennyiségű vörösréz lemezhez juthasson egy gyülekezet.

Események a rendszerváltás óta napjainkig

1989:   A hittanórák iskolai órarendbe építve tarthatók. Ezt az általános iskola igazgatónője, Dr. Fogd Mihályné érte el, kihasználva a történelmi pillanatot. (Érdekességként megemlítendő, hogy ugyanezzel a döntésével egy időben a kötelező orosz nyelv tanítása helyett áttért az iskola a német nyelv oktatására.)

Hétfőn: 1-4. órában az V.-VIII. osztályosok számára van hittanóra, szerdán pedig ugyanígy: 1-4. órában az I-IV. osztály számára. Hitoktatási engedélyt kapott a lelkész felesége is, aki egyébként az iskola pedagógusa.

1992: Megszületett a MUSTÁRMAG című gyülekezeti újságunk. Az újság időszakos, sátoros ünnepek előtt jelenik meg, 400-500 példányban, és ingyen kapja a gyülekezet, a 163 hittanos (és családja), valamint a templomba már járni nem tudó idősek, betegek.

1994: A Bátovszki-Fábri család a templom oltárképét saját költségén restauráltatja. Presbiteri határozat születik a 15 éve épült gyülekezeti ház kibővítéséről. A vasárnapi iskolások kinőtték az imatermet! A három korosztályú csoport már nem fér el a jelenlegi körülmények között. A presbitérium olyan bölcs döntést hozott, hogyha építkezünk, akkor azt a jövőnek tegyük, és ne rövid távú megoldás szülessen. Így jött létre Szákh Kocsis Pál  evangélikus tervezőmérnök terve alapján a Gyülekezeti Ifjúsági Ház terve. A presbitérum felkéri Bódis Istvánt, Forró Jánost, Krizsán Pált, Mladoniczky Mihályt, Morva Pált és Reményi Gábort, hogy vállalják el az Építési Bizottsági tagságot, s ők lesznek a szakmai irányítók és döntéshozók. Munkájukat ragyogóan teljesítik! A cégbíróság bejegyzi a Csömöri Evangélikus Gyülekezetért Alapítványt. 1995:           Az Országos Evangélikus Egyháztól a gyülekezet egy Opel Corsa típusú szolgálati gépkocsit kapott. (Az elmúlt évtizedek alatt a lelkész 2 saját Trabant és egy használtan vásárolt öreg VW gépkocsit „használt” el – így most nagy a minőségi javulás…)

Gyülekezetünk saját temetkezési vállalkozót bízott meg a temetések bonyolításával John M.Gray vállalkozó személyében. Ezzel egyidejűleg a Pest megyei Temetkezési Vállalattal sokéves együttműködésünk megszakadt. (A „válás” kissé viharosra sikerült, mivel a Temetkezési Vállalat szinte önkényesen kifosztotta a ravatalozó berendezését, miután a gyülekezet tulajdonában lévő ravatalozóért évtizedekig egy fillér bért sem fizetett.)/span>

1995. június 5. Pünkösd 2. napja: Az Ifjúsági Gyülekezeti Ház alapkövének ünnepélyes letétele Detre János esperes szolgálatával.

1997: Az orgona teljes felújítása, javítása 700 000 Ft értékben.

1997. Pünkösd 2. napja: Az Ifjúsági Ház felszentelése Dr. Harmati Béla püspök úr szolgálatával. Az ünnepségen jelen volt a loviisai testvérgyülekezet, valamint a meldorfi testvérgyülekezet küldöttsége is. Gyülekezeti házunk ezáltal 4 teremmel és 4 vizesblokkal bővült. Az építkezés költsége meghaladta a 16 millió forintot. Ifjúsági Házunk adott otthont a nyár folyamán a Csömör község által befogadott 40 lengyel árvízkárosult gyermeknek, fiatalnak és kísérőiknek. A helyi gyülekezetek, az önkormányzat és a község lakói gyönyörű példáját adták az összefogás és a segítőkész szeretet erejének.

1999: Gyülekezetünk és községünk adott otthont a II. Országos Evangélikus Találkozónak 1999. július 2-4-ig. Solymár Péter „Csömör községért” emlékérmet kapott.

2000: október 15-én tartottuk a kívül-belül felújított templomunk szentelési ünnepségét. A Millenium évében ugyancsak Szákh Kocsis Pál tervei alapján megújult a templom: korszerű pad alatti fűtést vezettünk be, kicseréltük a teljes járólapot, és sokak régi álma is megvalósult: toronyórát „kapott” a templom. Az építési bizottság ua. volt, mint az előző építkezésnél. A szentelési ünnepségen D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált. „Őseitek áldozatkészségével a 127 éve megépült templomotokat méltóan eleitekhez, kívül-belül megújítottátok. Hála, hála, hála szívünkben, hogy voltak kezek, akik elvégezték a munkát, voltak szívek, akik imádkoztak azért, hogy ez a munka végérvényesen célhoz érjen, voltak, akik áldozatkészségükkel lehetővé tették, hogy a templom a maga szépségében ragyogjon, és hirdesse Isten dicsőségét.” (Részlet D. Szebik Imre püspök igehirdetéséből.) A templom felújítási munkálatai meghaladták a 40 millió Ft-ot. Ennek az összegnek a felét a gyülekezet annak a teleknek az eladásából nyerte, amit a kárpótlások kapcsán Agárdi Mihály, Bódis István, Dr. Fogd Mihály, Krizsán Jánosné, Pálffy László és Tagai István adományozott a gyülekezetnek.

Solymár Péterné „Csömör községért” emlékérmet kapott.

Solymár Péter „Csömör község díszpolgára” emlékérmet kapott.

2001: Gubek Mária, a gyülekezet felügyelője „Csömör község díszpolgára emlékérmet kapott.

2002: A gyülekezet felügyelőjét, Gubek Máriát negyedszer választották meg önkormányzati képviselőnek.

 2002. Pünkösd 2. napja: Dömötör Gyuláné, evangélikus iskolai tanító, vasárnapi iskola-vezető szobrának leleplezése a templom kertjében, 100. születésnapján. A szobrot néhai Dömötör Tibor református püspök özvegye ajándékozta a gyülekezetnek. Ugyancsak ő állíttatta a szobor márvány talapzatát. Az Amerikai Egyesült Államokban készült szobor  Kúr Csaba szobrászművész alkotása.

Templomunk pedig vörösmárvány keresztelőmedencével gyarapodott, amely a Varga – Bagyánszki – Krizsán család adománya a gyülekezet számára.

2006. Gyülekezetünk presbiterét, Bátovszki Györgyöt  ötödik alkalommal választják meg Csömör polgármesterének.

Változások a gyülekezeti életben

• Megszűnt a heti két alkalommal tartott szlovák nyelvű istentisztelet, valamint a vasárnap délutáni bibliaóra.

• Ehelyett gyülekezeti életünkben 21 éve hagyománnyá vált a tanévkezdő és tanévzáró ifjúsági istentisztelet. Ugyancsak közkedvelt a karácsony 2. napján tartott ún. Ifjúsági karácsony, amit templomi együttléttel kezdünk és a gyülekezeti házban folytatunk (50-55 „ifis” részvételével).

• Konfirmáció előtti hetekben 3 napos konfirmandus csendesnapra megyünk Albertibe. Az ifjúság felnőtt tagjai közül többen jönnek kísérőnek, segítőnek.

• Nyaranta 4 napos vasárnapi iskolás tábort szervezünk, és egyhetes ifjúsági tábort. Ugyancsak az ifjúság a segítő a vasárnapi iskolás táborban.

• Ifjúságunk liturgizál a templomi istentiszteleteken, Ádvent vasárnapjain, a sátoros ünnepeken, aratási hálaadó ünnepen. Ugyancsak ifjúságunk tagjai olvassák a nagypénteki és virágvasárnapi Passiót.

• A finnországi és németországi testvér-gyülekezeti kapcsolat mellett igen kedvelt lett a gyülekezeti autóbuszos kirándulás. Nagyszerű volt a Luther-városok egyhetes programja, a szlovákiai evangélikus templomok, a Balaton-környéki új evangélikus templomok megtekintése, az orosházi, székesfehérvári és mindkét alkalommal a paksi Evangélikus Találkozóra való közös utazás. Legutóbbi utunk 2009 őszén Kecskemét és környékére vezetett.

• A gyülekezetet és lelkészét rendszeresen meghívják az ünnepélyekre, és a közélet eme eseményein igénylik a község lelkészeinek a megszólalását. Rendszerint a március 15-i, október 23-i, valamint a Kultúra Napja megemlékezéseire kapunk meghívást és felkérést.

• Rendíthetetlenül népszerű a 60 éves múlttal bíró farsangi imahét, annyiban változott a régmúlthoz képest, hogy 1970 óta mindig vendég igehirdetőket hívunk. Az ökumenikus imahetet most már nemcsak a református és baptista, de a katolikus testvérekkel is együtt tartjuk a római katolikus, az evangélikus templomban, valamint a baptista imaházban. Változatlan a karácsonyi éjféli istentisztelet „közkedveltsége” és utánozhatatlan hangulata.

• 1988-ban Dr. Gémesi György, a kistarcsai Flór Ferenc Kórház sebész főorvosa kezdeményezésére lehetőség nyílt kórházi istentisztelet tartására a kórházban. Így minden szombaton 11. órától istentiszteleti alkalom van a kórház I. emeleti „kis tanácstermében. „Egyik héten a református, másik héten az evangélikus lelkész  tartja az istentiszteletet.

• Loviisai testvérgyülekezetünktől ajándékba kaptunk 30 darab albát (3 különböző méretben), és ez lehetővé tette, hogy a  konfirmációi úrvacsorai istentiszteleten a konfirmandusok  egységes öltözékben  térdepelhessenek az Úr oltára elé.

• Ugyancsak a finnországi testvérgyülekezetünkben látottak alapján bevezettük gyülekezetünkben  az úrvacsora-osztásnál  a külön kis kelyheket, amelyeket  Kósa István  csömöri érem- és plakettkészítő művész készített el.

• Örökélet vasárnapján megemlékezünk az adott egyházi esztendőben elhunyt testvéreinkről. Ezen a napon az istentiszteleten felolvassuk hazahívott testvéreink nevét, miközben gyertyákat gyújtunk emlékükre. A gyászoló családokat külön levélben értesítjük erről a megemlékező alkalomról.  A földgömb alakú gyertyatartó ugyancsak finn testvérgyülekezetünk ajándéka.

• Túrmezei Erzsébet költőnő és diakonissza-főnökasszonyt végakarata szerint 2000 májusában csömöri temetőnkben helyeztük földi nyugvóhelyére.

• Evangélikus iskolás tanulóink számára Túrmezei Erzsébet szavaló versenyt tartottunk templomunkban.

• Az Advent 4. vasárnapján minden évben megtartott vasárnapi iskolás műsoros estet követően bevezettük a vasárnapi iskolások számára az ú. n. „kakaópartit”, amelyen terített asztalokkal várja a gyülekezet a gyermekeket.

• Új kerítéssel vettük körül temetőnket, így egységes képet mutat a falu katolikus és evangélikus temetője is.

• Református testvéreink kezdeményezésére Pünkösdöt megelőzően Mennybemenetel ünnepe hetében 6 napos evangelizációs  hetet tartunk Csömör, Kistarcsa, Nagytarcsa evangélikus és református gyülekezeteiben. Mindhárom településen 2-2-2 estén szolgál egy evangélikus és egy református evangelizátor.

• 2006-ban az Evangélikus Egyház belső kárpótlási alapjából 20 millió Ft kárpótlást kaptunk az elvett egyházi iskolánkért. Így vissza tudtuk vásárolni a templomunkkal szemközti hajdan volt iskolaépületünket.

Önkormányzatunktól visszakaptunk egy földterületet régi egyházi temetőnk területéből. Ennek kapcsán  újabb részt kellett körbekeríteni. A kerítés 4 millió Ft-ba került.

• 2007 tavaszán templomunk tornyába harangjáték került kipróbálásra.

• A gyülekezet  tagjai és a falubéliek körében  olyan tetszést aratott a harangjáték, hogy felajánlásokból, adományokból  megvásároltuk  a harangjátékot egy millió forint értékben.

• 2007. Pünkösd vasárnapján a Gyülekezet megszavazta Johann Gyula lelkész meghívását a csömöri gyülekezetbe. A lelkészválasztásra Solymár Péter nyugdíjba vonulása miatt került sor. A nyári hónapokban megkezdődött a parókia felújítása. 2007. szeptember 2-án volt Solymár Péter búcsú istentisztelete. 2007. szeptember 16-án iktatta hivatalába Johann Gyulát Mekis Ádám Észak- Pest Megyei Egyházmegye esperese. Az ünnepségen részt vett Dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke is.

• 2008 júniusának egy vasárnapján új kezdeményezésként Gyülekezeti Napot tartottunk. A gyülekezet felnőtt fiataljai (30 éven felüliek) főznek ezen az alkalmon, s a templomi gyülekezetet ebéddel látják vendégül. Az istentisztelet és ebéd után újabb délutáni programok várják az érdeklődőket: vasárnapi iskolások műsora, előadások. A 2009-i Gyülekezeti Napon Boda Zsuzsanna írországi vetítettképes előadását nézhették meg az érdeklődők. A Gyülekezeti Nap áhítattal ér véget.

• 2009 tavaszán a gyülekezeti terem tetőszerkezetének cseréje történik. A szép tetőcserepek – amelyek már több éve a gyülekezet birtokában voltak – most már illeszkednek az Ifjúsági Ház tetőzetéhez, kiemelve az épület szépségét.

• Nagypénteken az Ifjúsági Bibliakör tagjai Passió- előadást tartottak. Az előadás méltó az ünnephez. Rendező: Hidasi Péter és Fábián Ágnes.

• 2009 októberében elkezdte munkáját gyülekezetünk énekkara.  A lelkes kis csapat Karácsony első napi istentiszteletén mutatkozott be a gyülekezet előtt  két, háromszólamú kórusművel. A kórus karvezetője: Johann Gyula

A 2002-es népszámlálás alapján 1163 lélek vallotta magát Csömörön evangélikusnak. Istennek hála, hogy az országos átlagtól eltérően a születés- halálozás aránya nem negatív! Öröm, hogy nő az útmutatót vásárlók száma évről évre. Fájdalom, hogy sokkal kevesebb az esküvők száma, mint pár évtizeddel ezelőtt.

* * *

Visszatekintve az elmúlt évtizedek eseményeire, hálás szívvel vallhatjuk:

„MINDEDDIG MEGSEGÍTETT MINKET AZ  ÚR”


Összeállította:

Solymár Péter ny. lelkész