Domokos Tibor előadása a farsangi imahéten

A farsangi imahét harmadik estéjén Domokos Tibor, a gyülekezet hatodéves teológushallgatója nemcsak magát és családját mutatta be röviden, de vetítettképes előadásában egyházi gyökereit, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat is. Az estét a Gal 5,13–15 alapján tartott áhítattal zárta.

Áhítat
Alapige: Gal 5,13–15

Az egyén szabadsága addig tart, ahonnan a másik egyén szabadsága kezdődik.
Szabadság! – nagy szó, inkább idea, egy mindig megvalósításra vágyó eszme, amelyre szükségünk van nekünk, embereknek.
„Szabadság, testvériség, egyenlőség” szavak vezénylésére sokan harcba keltek és harcba kelnének ma is. De vajon erről a szabadságról beszél Pál is?
Véleményem szerint Pál nem ilyen szabadságról beszél, hanem olyan szabadságról, amely lemondásokkal jár. Akkor ezek alapján a szabadság nem azt jelenti, hogy azt teszek, amit akarok, és ahogyan én azt akarom. De részben azt jelenti! A kérdés azonban valójában az, hogy hogyan tesszük mindezt? Hogyan éljük meg?
Krisztus szabaddá tett minket a törvény kényszere alól, és tudjátok miért? Mert a szívünkbe írta. És a szívből fakadó törvény már nem is kényszer, hanem a Krisztus szeretetéből fakadó szolgálat. A szolgálat, amelynek előterében a felebarát áll, és igénye van, szüksége van az odafigyelésre. Ha adunk, akkor kapunk is!
Ne legyünk szűkmarkúak, mert azt, amit adunk nem a miénk, hanem az Istené.
A szeretet, amely megszólal és a tettekben formát ölt, nem más, mint az isteni kinyilatkoztatás.
Jó! Jó! De akkor ki a felebarátom? Az, aki mellettem ül, a szomszédom, akit ki nem állhatok, vagy talán a határon túl élő sorstársaim? Kik?
Felebarát! Milyen szép szó! Sorstárs! – gondolkodjunk egy kicsit – már régen rossz, ha gondolkodni akarunk – itt nem segít a ráció, nem segít az iskolában megtanult matematika, egyedül csak a szív. Az isteni készetetés az, ami igazán cselekszik és felismeri a felebarátot. Tehát lehet bárki, még az ellenségnek titulált személy is.
De hát mindez korlátozza a szabadságunkat, hiszen szolgálnunk kell a másik embernek.
Nem, testvérem! Ekkor leszel szabad, mert eleget teszel elhívásodnak. A tv és melegágy nyújtotta szabadság nem valós, nem reális, hanem maga a börtön, amelyet szabadságként élünk meg. Hiszen szabad csak akkor vagyok, ha tudok adni szeretetet, és ha tudok kapni. Ha megtagadom, akkor Istennek fordítok hátat, Isten akaratának, amit megtapasztalunk Jézus Krisztusban.
Ne legyen valósággá Pál apostol által elénk tárt kép, hogy marjuk és faljuk egymást, míg meg nem emésztjük egymást, mert az érdekeinket fontosabbnak tartjuk, mint az ember érzéseit.
Mert érdekből táplálkozni nem lehet, a Krisztus szeretetéből, abból igen.
Ámen.

Erdély a 20. században

Az I. világháborút követően nagyon megerősödtek a román nemzetiségi mozgalmak, és ezt még fokozta az a tény, hogy Franciaország és Anglia ígéretet tett a háború ideje alatt az akkori Romániának, hogy a háborút követően megkapják Erdélyt. Így 1916-ban román harci csapatok próbálják meg elfoglalni Erdélyt, de a német segítségnek köszönhetően a román csapatok alul maradtak.

1918-ban aláírják a Bukaresti békét, amelyben Románia elismeri, hogy a világháborúban a vesztesek közé sorakozik fel. Ugyan ebben az évben az Osztrák-Magyar Monarchia katonailag összeomlott, Magyarország az őszirózsás forradalom nyomán kikiáltotta függetlenséget. Ebben a megosztottságban lehetősége volt a Román Királyságnak, hogy megszerezze azt a területet, ami után már rég áhítozik. Először Erdélyt, majd Partiumot és végül a Tiszántúli vidékeket is bekebelezik. Ezt követően 1918. december 1-én megünneplik Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban megerősítettek a trianoni békeszerződéssel.

Ezt követően államilag irányított folyamat lett a Kárpátokon túlról érkező románok betelepítése – a jobb életszínvonal, a helyi adottságok, a sok mezőgazdasági lehetőség kecsegtető volt, persze meg kell említenünk azt is, hogy sok állás üresedett meg, mert sokan települtek át a magyar anyaországba.

1940–47 között Székelyföldet, valamint Erdély északi és keleti részét, azaz 43.492 km²– t visszacsatoltak Magyarországhoz. Ekkoriban Székelyföld lakossága 90% magyar.

Az 1910 –es adatok alapján Erdély lakossága a következő képpen oszlott meg:

Magyarok 34,2%

Románok 55,1%

Németek 8,7%

Egyéb 2%

Erdély ma

 A kommunizmus mély nyomokat hagyott az emberek szívében és gondolkodás módjában. A határok ledőltek és lehetőség nyílt az emberek számára, hogy „világot lássanak” és belekóstoljanak abba, hogy mit is jelent a szabadság. Valamint látni azt, hogy más etnikumok, hogyan élnek békésen egymás mellett, nem sértve egymás hagyományait, tradícióit, tisztelvén egymást, mindezt normális politikai körülmények között.

Ma már a politika sem tudja, vagy nem is akarja az Erdélyben élő nemzetiségek között fokozni a feszültséget, mert talán tudatában vannak annak, hogy így jobban szolgálhatják az ország érdekeit, a mi meg is látszik.

A politikában, a társadalmi közéletben, a civil szférában, a rendőrség keretein belül helyet biztosítanak a kisebbségek számára, így a magyarok számára is. Ott ahol a kisebbség száma meghaladja a 18% – ot, kötelesek a rendőrök, a köztisztviselők, állami foglalkoztatásban dolgozok beszélni a kisebbség nyelvét, azaz a hivatalokban az ügyintézés anyanyelven történhet. Nem beszélve Székelyföldről, ahol a mai napig a lakosság nagy része nem beszéli a román nyelvet.

A román és magyar nemzetiségûek számaránya Erdélyben 1956-2002 között, városok és községek szerint^* (Százalékban)

 Kovászna megye:

 Hargita megye

 Kolozs megye

Románia területén összesen:

Felekezetek Romániában (Erdélyben)

Nagyon sokszínű felekezeti szempontból, és most csak a magyar társadalmat érintő felekezeti leosztást hoztam el, hogy ez az 1.443.970 magyar mennyire meg van osztva a felekezetek között:

Azok az emberek, akik összeállították a felekezeti hovatartozás kérdőívét nem voltak tisztában egy nagyon fontos dologgal: „hogy nem létezik ennyi fajta evangélikus” – kettőről ugyan beszélhetünk, de háromról nem.

A tévedés talán ott történhetett, hogy az Erdélyi Evangélikus Egyház több névváltoztatáson eset át annak, függvényében, hogy melyik országhoz tartozott, vagy esetleg melyik térségeket foglalta magába.

Például:

Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület

erdélybánáti ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület

2001-ig a hivatalos neve Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház volt

Most: Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház

Zavaró tényezőnek számít, olykor érthetetlen, hogy Erdélyben a szász evangélikus egyház, teljesen független a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyháztól. Így beszélhetünk két egymástól független, bár azon a területen kibontakozó evangélikusságról.

Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház

A történelem folyamán számos nehézségen ment át az egyház, amíg a mai végleges formát magára öltötte. A határok ide – oda tologatásával, hol a Szász Evangélikus Egyház berkein belől létezett, hol a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz csatolták. Amint lehetőségük volt igyekezetek megteremteni autonómiájukat. Ennek a törekvésnek a jeleit már 1553 –ban felfedezhetjük Dávid Ferenc idejében, de valóban erről csak 1927-től beszélhetünk, amikor megválasztják Frint Lajos aradi lelkészt püspöknek, báró Ambrózy Andort pedig egyházkerületi felügyelőnek.

A jelen időben a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház 3 egyházmegyéből áll, amelyet 37 egyházközség alkot:

• Brassói Egyházmegye

Esperes: Zelenák József (sepsiszentgyörgyi lelkész)

Egyházmegyei felügyelő: Fülöp Károly

Egyházközségek száma: 19

Kolozsvári Egyházmegye

Esperes: Köncze-Geréb Árpád (nagybányai lelkész)

Egyházmegyei felügyelő: Kishegyi Endre

Egyházközségek száma: 14

Nagylaki Egyházmegye (romániai szlovák gyülekezetek)

Esperes: Balint Juraj (nagylaki lelkész)

Egyházmegyei felügyelő: Matus Beracko

Egyházközségek száma: 4

GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATOK  A ROMÁNIAI EVANGÉLIKUS-LUTHERÁNUS EGYHÁZBAN

Keresztelés és temetés

Keresztelés-Temetés aránya negatív, azaz
2004-ben mínusz 281
2005-ben mínusz 270
2006-ban mínusz 302

Istentisztelet:

Ami eltér a Magyarországitól az a liturgia, mert énekes liturgia van – hasonló a katolikus liturgiához.

A német kisebbségek számára a hónap egyik vasárnapján német anyanyelvű istentiszteletet tartanak – Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár

A fővárosban, Bukarestben létezik egy román anyanyelvű kis gyülekezet. Ennek története nagyon érdekes és az északi missziós hullámmal köthető össze. A II. világháború ideje alatt Skandinávia területéről missziónárusok érkeztek ebbe a térségbe, és a németek által üldözött zsidó társadalomnak ez jó menekülési lehetőség volt. Mára – már „törzsgyökeres” evangélikusok lettek, akik hitüket a kereszténységben fedezték fel és ápolják.

Úrvacsora – minden hó 1. vasárnapján és ünnepnapokon (nem terjedt el a kiskehely)

Laikusok bevonása – evangélium és epistola felolvasás.

Nemzetközi kapcsolatok

1. Továbbképzés megszervezve: Erlangen, Lipcse, Nagyszeben, Genf, Bossey, Chicago, New York, Koppenhága, Helsinki, Mecklenburg
2. Az egyház 1990 óta újra szorosabb kapcsolatokat ápolhat a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, többek között a 2006 októberében megalakult Magyar Evangélikus Konferencián keresztül. Számos egyházközségnek van magyarországi testvérgyülekezete. Például: Sepsiszentgyörgy – Kelenföldi gyülekezet, Irsai gyülekezet; Kolozsvár – Pilis; Apáca – Békéscsaba
3. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak 1990 óta testvéregyháza a Mecklenburgi Evangélikus Tartományi Egyház

Az erdélyi evangélikus egyházban élő emberek lelkülete

Itt megszeretném osztani önökkel saját tapasztalataimat, amelyeket az életem folyamán tapasztaltam.

Nagyon kicsi az erdélyi evangélikus egyház, ennek köszönhetően mindenki mindenkit ismer. Ez egyfelől jó, mert úgy létezik, mint egy nagy család, másfelől rossz, mert ennek köszönhetően egy kívülállónak úgy tűnhet, mint egy zárt rendszer, erődítmény ahová nagyon nehéz behatolni. Ez meglátszik a tradíciókon is, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodnak. Nagyon nehéz újítani, vagy bármilyen újfajta törekvést elfogadtatni. Talán nem is baj, lehet, hogy ebben rejlik a kicsi egyházak erőssége. Hátránya talán az, hogy csak azok férkőzhetnek be ebbe a családba, akit a „család elfogad.” Mi van a keresőkkel? Most ne úgy tekintsenek rá ténylegesen, mint egy erődítményre, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nehéz keresőként beilleszkedni egy közösségbe. Ettől eltekintve az emberek nagy szeretettel fogadják az új arcokat és embereket.

A hovatartózás kérdése mindig felmerül! – fontos egy kisebbség számára az anyanyelv, hogy a lelkész amikor felmegy a szószékre a gyülekezet anyanyelvén szólaljon meg. Ebből adódik a vonzódás Magyarország felél, azaz az anyaország felé. Folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy valamilyen úton, módon kapcsolatba tudjanak kerülni.

A fiatalok létszáma csökken, pedig igyekeznek minden lehetőséget megteremteni számukra. (táborok, ifjúsági alkalmak, csendes napok stb.)

De ezek az én tapasztalataim. Egy világot megismerni csak úgy lehet, ha részesei vagyunk, ezért ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg egy nyári kirándulás alkalmával ezt a piciny kis területet és tapasztalja meg az emberek közvetlenségét és szeretetét.

Bibliográfia

Száraz György: Erdély múltjáról, jelenéről, Magvető Kiadó

Varga E. Árpád: A romániai magyarság népességcsökkenésének okairól

http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/0204/m020401.html

http://www.evangluth.ro

http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro