Aratási hálaadó istentiszteletek

Október utolsó vasárnapján két istentiszteleten is hálát adtunk mindazért a sok ajándékért, amelyet idén Teremtőnktől kaptunk. A 9 órakor kezdődő családi istentisztelet a „hála” téma köré épült.

Az alkalom elején megköszöntöttük az októberi születésnaposokat, majd a vasárnapi iskola középső csoportjának néhány tagja segített a liturgiában.

A rendhagyó igehirdetés első részeként a kiscsoportosok jelenlévő tagjai a teremtés hat napját idézték fel egy színes tabló elkészítésével. Ezek után a vasis gyerekek a föld szebbnél szebb terményeivel – zöldségekkel és gyümölcsökkel – „öltöztették fel” az aratási hálaadó oltárt.

„Mindenért hálát adjatok!” szólt a bibliai felszólítás Johann Gyula igei gondolatai előtt. És hogy ki miért szeretett volna ezen az október végi reggelen hálát adni, azt nemcsak magában mondhatta el imádság formájában, hanem le is írhatta a kiosztott színes papírlapokra. Ezek a rövid köszönő szavak a nyitott Bibliára kerültek az oltáron, és egész délelőtt ott is maradtak. A záró imádságokat a „vasi” nagy- és középső csoportjának tagjai mondták el mindannyiunk nevében.

A fél 11-kor kezdődő úrvacsorai istentiszteleten Pápai Attila hatodéves teológiai hallgató hirdette Isten igéjét felhíva a gyülekezet figyelmét: Isten mindig a legtöbbet adja nekünk, nem csak a szükséges minimumot. Észrevesszük-e? Hálát adunk-e érte? – elgondolkodtató kérdések ezek. Vigyük mi is magunkkal, és gondolkodjunk el rajta!