Farsangi imahét. Novotny Dániel prédikációja

Farsangi imahét
Novotny Dániel, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye beosztott lelkésze
2001. március 9., szerda

Legyen a mi együttlétünk az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

51 zsoltár néhány versével kezdjük a mai együttlétünket. Ekként fohászkodik Dávid:

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy közel vagy hozzánk. Kérünk, add, hogy érezhessük jelenlétedet, hogy meghallhassuk a hangodat, hogy megérthessük azt, amit a szívünkre akarsz helyezni. Kérünk, így tarts minket a tenyeredben, így őrizz minket ezen a mai estén ebben a gyönyörű nagy közösségben. Ámen.

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első leveléből olvasok három verset. Megírva találjuk a 15. fejezetben a 20., 21. és 22. versben.

„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

A mai nap, ez a hamvazó szerda a böjti időszak kezdete. Talán minden ilyen kezdőpont, indulópont, kiindulópont arra alkalmas, hogy a tekintetünket a távolba vessük, az előttünk álló pályán végigtekintsünk. Hogy szemünk fürkéssze egy kicsit az ösvényeket, a elágazásokat, a titokzatos kerülőket, és talán lássuk a távolban valahol a célt – egy különös dombtetőn homályosan kirajzolódó keresztet. De az is csak azért látszik, mert mögötte a fényben, a világosságban már a húsvét hajnal dereng.

Pál apostol – talán sokunkhoz hasonlóan – sokat foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy élet és halál, születés és feltámadás hogyan kapcsolódnak egymáshoz. És engedjék meg a testvérek, hogy ezen a mai estén egy fajta módon erről gondolkozzunk együtt.

A halál valami szörnyű, valami ijesztő, sötét, a feltámadás pedig mindig az örömöt, a reménységet jelenti. De talán ezek a kifejezések nem is teljesen egyértelműek. Nagyon nehéz, mert elvont fogalmakról van szó, olyanokról, amelyeket nem éltünk át, és csak másodkézből való információink vannak. Olyan dolgok, amelyekről a tiszteletes úr biztosan tanított annak idején a konfirmációkor. Talán emlékszünk is bizonyos szavakra, mégis valahogy bizonytalanok a számunkra.

Így voltak ezzel a Jézus környezetében levő tanítványok is.

De Pál apostol sincs igazán tisztában. Különös jelenés a Jézussal való találkozás a damaszkuszi úton, ami csak elbizonytalanítja abban, hogy mit is jelent pontosan a feltámadás. A tanítványok is hasonlóan vannak húsvét reggel. Egyik pillanatban még biztosak abban, hogy mindennek vége, hogy a lehető legrosszabbul végződtek a dolgok, a szeretett mesterük ott végezte a kereszten, de a következő pillanatban pedig azt nem értik, hogy miért üres a sír.

Azonban amikor egészen biztosan vagyunk abban, hogy teljes a sötétség, hogy a legmélyebbre kerültünk és ennél már nem lehet rosszabb, akkor meglep minket egy teljesen új hajnal. És talán egy ilyen út ennek a böjti időszaknak az elején ez a hamvazó szerda. Jussunk el odáig, hogy nem távoli és titokzatos az elmúlás és a feltámadás. Nem valami különösen bonyolult dogmatikai fogalom. Talán néha a kezdésről, néha a kudarcokról, néha az újrakezdés lehetőségéről beszél nekünk. Mert amikor teljes lett a sötét, akkor mégiscsak felkelt a nap. És ha őszintén ragaszkodunk ahhoz, amit a Biblia tanít nekünk, és amit Jézustól tanulunk, akkor a reggeli fénynél az újra kezdés, az új élet, a talán naponkénti feltámadás tényénél nem tudunk biztosabbat állítani! És ez egyáltalán nem kevés!

Van az emberiség történetében egy kedves figura, immár öreg úr, Kobu Hinaido. Néhány éve találkoztam először az írásaival a doktori témámmal, a kiberteológiával kapcsolatos olvasmányaim során.

Ez a Hinaido még fiatalabb éveiben, főleg az utóbbi évtizedekben a japán filmipar különböző opusaihoz írt egészen kultikus filmkritikákat. Utánanéztem egy kicsit az életének, tetszettek az írásai. Rengeteg mindent csinált élete során: Ázsiában és Európában több helyen is teológiát és filozófiát is tanult.

Egész életében valamilyen módon kereste Istennel a kapcsolatot, és meglehetősen érdekes életet élt. Számtalan furcsa helyzetbe sodorta a sorsa. Még fiatalemberként, vitorlás versenyző korában, a 60-es évek elején egy reggel a halpiacon vásárolt. Keleten a kikötő hosszú stégje mellé sorakoznak a pallókkal összekötött hajók a hajnalban fogott rákokkal és a különféle tengeri herkentyűkkel. Ő maga is így ment vásárolni. Épp az egyik bárkánál válogatott a halak között, amikor a hajó üzemanyag tartája valami motorhiba miatt felrobbant, és mivel az egész bárka fából volt, azonnal lángra lobbant. Ő pedig egész súlyosan megsérült – a bőrének a 42 %-e megégett. Egész hajszálon múlt, hogy túlélte ezt a balesetet.

A hosszú kórházi kezelés után, amikor levették a kötéseket, derült ki, hogy az arcát – a többi testrészét is, de főleg az arcát – nagyon eltorzították az égett sebek. Az első évben annyira ijesztően nézett ki, hogy egyáltalán nem mert az emberek közé menni. Ennek az évnek nagy részét egy speciális szanatóriumban töltötte Okinawán egy Takashimura nevű falu közelében. Egy olyan szanatórium volt ez, amit a keleti filozófiai gondolkodás elvei alapján építtetek fel. Csupa olyan embert kezeltek itt, akik balesetből vagy betegségből kifolyólag kifejezetten visszataszítóan néztek ki a mindennapok embere szemében.

A szanatóriumban egy csodálatosan szépen rendben tartott japán kerttel vették körbe a központi épületet. Voltak benne csillogó tavacskák, apró szigetek, csobogó vízesések, források, kutak, és apró vízköpők mindenütt. Számtalan színű és formájú virág és növény gyönyörű kompozíciójával volt tele az egész kert. Minden apró részlet a harmóniának és a szépségnek az üzenetét hirdette. A virágok, másutt a tökéletes pázsit zöldje, egy-egy szépen vezetett fa különös ágai, az ösvények és a szigetek között meghúzódó pavilonok, ahova le lehetett ülni, mind arra hívtak, hogy ezt a szépséges kertet nézze az ember. Mindez hozzátartozott a szanatórium lényegéhez.

Az egész szanatórium elzártsága ebben a kettőségben valósult meg: a nagyon csúnya, ijesztő, sérült emberek ebben a végtelenül szép, megnyugtató, harmonikus környezetben gyógyultak. Nyilván nem egyszerűen testi gyógyulásról volt szó.

Ebben a környezetben gondolkozott Hinaido is a halálról, amihez nagyon közel járt, az újrakezdésről s legfőképpen egy megkapott új lehetőségről.

Ennek az Takashimurán töltött időnek az egyik termése a Tizenegy haiku, tizenhét szótagú versek. Ezt gondoltam végezetül most felolvasni a testvéreknek Fekete Klára fordításában.

közeli halál…
csak gyenge légzés, olyan
távol az élet

belép a kék hold
a kitárt ablakomon
távozik a kín

a cseresznyefán
sárgarigó hazudja
még élni fogok

kristályos patak
csillog, énekel, teljes
mozdulatlanság

rizsszalma tetőn
fellobbanó tűz heve
minden kis korty víz

tavirózsa
tündököl, hamvas, fehér
reményt ragyog rám

kis tó mélyén
kósza halak kergetik
emlékeimet

szomorú mosoly…
látogatóm észrevette
hogy még létezem?

ma éjjel a szél
kitört egy kis fát
csak egy csonk maradt

kis rigó fejem
felett dalol, ő nem
rémül meg tőlem

korán felkeltem
ablakom alá rózsát
ültettek tegnap

Hajtsuk meg a fejünket, imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk, köszönjük neked a végtelen jóságodat. Olyan sokszor vagyunk hullámvölgyben, és olyan sokszor elárasztasz minket sokféle ajándékoddal. Kérünk, add, hogy észrevegyük, megbecsüljük és tudjunk újra és újra hálát adni azért, hogy mennyi módon áldasz meg bennünket.

Köszönjük neked, hogy nem hagysz minket magunkra, hogy valóban gyermekeidként lehetünk közeledben. Kérünk, add, hogy megértsük, hogy valódi mennyei Atyánk vagy, mi pedig gyermekeid lehetünk, egymásnak pedig mind testvérei. Így élhetünk a te országodban már most itt, a földön. Ámen.