Johnson Gnanabaranam: Egy indiai keresztény imádsága

A szobrász a márványtömböt nézi,
és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben,
melyben majd sokan gyönyörködnek.

A gazda a vetőmagot nézi,
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.

Az asztalos a deszkákat szemléli,
és szeme már látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.

S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben,
szeme már az óriási gátat látja,
amely vizet juttat a kiszáradt földekre.

A Megváltó a bűnösre nézett,
és szeme már megtérését látta, átadott életét,
mely csak Őt szolgálja.

Ó, Uram, bennem – bűnös emberben – olyan akarat van,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.

A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
A vetőmag kikél és kalászba szökken.
A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriási gátat.

Ó, Uram, végy kezedbe, és Szentlelked által
teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen.