Portré

30 év a gyülekezeti felügyelői tisztségben.

Beszélgetés Gubek Máriával, gyülekezetünk felügyelőjével

2009. november 15-én az istentisztelet keretében Johann Gyula lelkész egy gyönyörű virágcsokrot, templomunk bekeretezett fotóját és egy faragott feszületet nyújtott át kedves szavak kíséretében Gubek Máriának, megköszönve gyülekezetünkben végzett hűséges szolgálatát. E jubileum kapcsán elevenítettük fel a 30 év történéseit.

– 1979-ben a gyülekezetben a számvevőszék elnöke voltam. Ennek az évnek májusában az akkori felügyelőt Gerlei Jánost tragikus hirtelenséggel szólította haza az Úr, vakolókanállal a kezében az épülő gyülekezeti házunk mellől. A presbiteri gyűlésen Solymár Péter négy jelölt nevét ismertette a felügyelői tisztségre, ám az egyik férfi (!) presbiter váratlanul az én nevemet vetette fel… Nagyon megdöbbentem a javaslaton, a szívem a torkomban dobogott, mert erre a lehetőségre egyáltalán nem számítottam. A lelkész pár perc gondolkodási időt adott a döntésre. Amikor hazamentem és édesanyámnak elmondtam a történteket, emlékeim szerint a vasárnapi ebédből egy falat sem ment le a torkomon, mert éreztem a döntésem felelősségét, és az aggodalmat : hogy megfelelően tudok-e majd helytállni. A közgyűlésen a jelenlevők teljes egyhangúsággal választottak meg gyülekezeti felügyelőnek. Káldy püspök megjegyzése szerint akkor én voltam az első női felügyelő a Magyarországi Evangélikus Egyházban. – emlékszik vissza Mancika a 30 évvel ezelőtti történésekre.

Tudom, hogy a gyülekezeti életben konfirmációd óta aktivan részt vettél, az ifjúsági majd a felnőtt bibliaórák, konferenciák, istentiszteletek hűséges résztvevője voltál. De Csömör határain kívül is sok egyházi feladatot vállaltál.

– A FÉBÉ Diakonissza Anyaház munkájával és közösségével már 1946. óta kapcsolatom volt. Túrmezei Erzsébet diakonissza-költőnő testvérben 15 éves korom óta szoros és mély lelki testvérre leltem, ami Erzsébet testvér haláláig tarthatott. Amikor Erzsébet testvér nehéz politikai időkben átmenetileg otthontalanná vált, nálam lakott, és később saját kérésére Csömörön lelt végső nyugvóhelyre. A FÉBÉ Egyesületben 2 évtizedig voltam választmányi tag és 20 évig anyagi javadalmazás nélküli pénztáros. Több éven át otthonomban tartottunk évente egyszer népfőiskolás találkozót, amelyre az ország különböző részéből érkeztek hajdani népfőiskolások, 45-50-en.

Fel tudnád idézni mi mindent sikerült megvalósítani az elmúlt 30 év alatt?

– Egyházunk törvényei szerint a felügyelő a gyülekezet világi vezetője és a lelkész elnök-társa, aki a gyülekezetben folyó lelki és anyagi ügyekért egyaránt felelős. Vagyis a Presbitériummal együtt hűségesen kell sáfárkodnia és elszámolnia mindennel: Isten és ember előtt jó lelkiismerettel. Sikerült sok mindent megvalósítani, építkezni, bővíteni, korszerűsíteni, felújítani. Emlékezetes pl. számomra templomunk tornyának rézlemezzel való borítása, ami nemcsak forint-összegében volt jelentős, de ma már elképzelhetetlen , hogy milyen nehézséget jelentett hozzájutni, megkapni az építkezéshez való anyagokat. Valósággal regénybe illő, ahogyan sikerült rézlemezhez jutni, vagy a Gyülekezeti ház építkezéséhez építési engedélyt, téglát és bármiféle építőanyagot szerezni… Később, az Ifjúsági Ház építésénél már ezek a beszerzési nehézségek megszűntek, de azért az is emlékezetes, hogy a 15 millió Ft-os beruházáshoz másfél millió Ft készpénzzel indultunk el… Mint a bibliai sareptai korsóban az olaj: mindig pont annyi pénz gyűlt össze a gyülekezet adományaiból, amennyire éppen szükség volt… Nagy öröm volt megtapasztalni a Gondviselő segítségét napról napra. Eszembe jut ezen kívül a templom belső festése és lambériázása, 2000-ben, a Millenium évében a templom teljes külső és belső tatarozása, a II. Országos Evangélikus Találkozó szervezése, a külföldi testvérgyülekezeti kapcsolatok felvétele és ápolása, és a sok-sok külföldi vendég fogadása. Öröm volt és sikernek könyvelhető el, hogy sikerült a hajdani evangélikus iskola épületének visszavásárlása kárpótlási támogatással. Az utóbbi 2 év krónikájához tartozik a lelkészválasztás bonyolítása, Solymár Péter búcsúztatása, a lelkészlakás felújítása, és a temetőnk kerítésének megépítése. Mindehhez természetesen hűséges gyülekezeti tagokra, segítőkész és áldozatkész hívekre, jó Presbitériumra és munkatársakra volt szükség, akikkel mindig együtt tudtunk tervezni és dolgozni.

Úgy gondolom, generációk számára emlék, ahogyan a konfirmandusok vizsgáján a konfirmandusokhoz szólsz és inted őket az Úr Jézushoz való hűségre, a hitben megmaradásra, és a keresztyén életet jelentő „keskeny úton járásra.” Mindehhez Te mindannyiunk számára példát is adtál. De nemcsak Te adtál a konfirmandusok indulásához megszívlelendő útmutatást, hanem Te is kaptál Erzsébet testvértől a felügyelői tisztségbe iktatásod napján egy szép Igét. Idéznéd-e nekünk ezeket az útra indító sorokat?

– „Drága Mancikámnak, kis Testvéremnek konfirmációi Igémmel az I. Krónika 28:20. versével kívánok sok áldást, erőt, kegyelmet a felügyelői tisztbe való beiktatás nagy napján 1979. nov. 11-én. Imádkozó, áldáskérő szeretettel: Erzsébet néni.” Az Ige pedig így hangzik: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá és semmit ne félj, és ne rettegj: mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét.

Gratulálunk ehhez a szép jubileumhoz, és az Úr Isten áldása kísérjen további életutadon.

Solymár Péterné