Testvérgyülekezeti kapcsolataink

Finn testvérgyülekezeti kapcsolatunk

1981-ben, Iisalmi városában a finn–magyar–észt lelkészkonferencián kezdődött Loviisa és Csömör testvérgyülekezeti kapcsolata. Veli-Matti Hynninen és Solymár Péter lelkészek kettőjük barátságát egyházi fennhatóságaik által jóváhagyott testvérgyülekezeti kapcsolattá szélesítették, és megkezdődött a két gyülekezet kétévenkénti találkozása, kölcsönös látogatása.

Az első loviisai csoport 1983-ban érkezett Csömörre. 1985-ben gyülekezetünk felnőtt- és fiatal tagjai repülhettek Finnországba, ahol nem csak a finn táj szépsége, hanem az evangélikus „körtti” ébredési mozgalom szabadtéri nyári konferenciájának – Herättäjäjuhlat – élménye is megerősítette bennünk, hogy „evangélikusnak lenni jó”!

A több évtizedes barátság során közel 150 gyülekezeti tag járhatott Finnországban, fiataljaink öt alkalommal részt vettek a Loviisa Békefórum – Rauhanfoorumi – szervezésében. Gyülekezetünkből 5 fiatal kapott kedvet a finn nyelv tanulásához, valamint számtalan praktikus ötletet vettünk át finn testvéreinktől: pl. konfirmációi albák- és úrvacsorai kis kelyhek használata, Örökélet vasárnapi liturgia. A finn és magyar családi barátságok erejét bizonyítja a sok-sok levél, ajándék, valamint az egymás családi ünnepein – esküvőkön, konfirmáción – való részvétel.

Finn testvéreink 2009 nyarán hatodik alkalommal jártak Csömörön. Vendégeink annál a 14 csömöri családnál laktak, akik a legutóbbi finnországi úton élvezhették a loviisaiak vendégszeretetét.

Loviisa

Az 1745-ben alapított tengerparti kisváros dél- Finnországban található, Helsinkitől 90-km-re keleti irányban, a Finn öböl partján. Nevét Adolf Fredrik, svéd király feleségéről, Lovisa Ulrika királynőről kapta. A városban körülbelül 9000 lakos él, de 2010 januárjától Liljendal, Pernaja és Rotsinpyhtää falvakat közigazgatásilag Loviisához csatolták, így a hivatalos lélekszám 16 000 főre emelkedett.

A város fő nevezetessége az 1745-ben épített védelmi erőd, valamint az óváros macskaköves utcácskái és tradicionális fa- és kőházai az 1800-as évek elejéről. A régi városmag fő látnivalója a Sibelius család 1817-ben épült lakóháza. Jean Sibelius, finn zeneszerző sok nyári vakációt töltött nagyszülei házában az 1800-as évek végén. A loviisai társasági élet, a természet szépsége és a tenger közelsége itt ihlette meg a művészt a Kullervo szimfónia megírására. A Sibelius-házban jelenleg zeneiskola működik.

Loviisa közelében található Finnország első atomerőműve, melyet 1977-ben adtak át. www.loviisa.fi

A loviisai templom és gyülekezet története

Az 1800-as években neogótikus stílusban épült vöröstéglás templom Finnország egyik híres „úti temploma” (tiekirkko ).

Helsinki irányából a város felé közeledve vagy autózva nagy meglepetés éri az utazót, hiszen Loviisa evangélikus temploma az ÚT KÖZEPÉN fogad minket. A templom a Lissabon – Szentpétervár kereskedelmi útvonal fontos állomása volt, áldást és pihenőhelyet nyújtott a keletről és délről érkező kereskedőknek. Napjainkban a nyári szünidőben több száz úton lévő, nyaraló család keresi fel ezt az „úti templomot” és kéri az oltár előtt Isten áldását pihenésére.

A másik gyönyörű meglepetés a templom belsejében fogadja a betérőt: a megszokott oltárkép helyett egy áldást osztó, hatalmas Krisztus szobor látható az apszisban. A szobor Bertel Thorvaldsen, dán szobrászművész alkotásának gipszmásolata 1839-ből. A templom kincse Mikael Agricola finn nyelvű Bibliája 1642-ből, ez az ország legrégebbi, első finn nyelvű bibliája.

A loviisai evangélikus gyülekezet 1957-ig kétnyelvű, svéd- és finn nyelvű gyülekezet volt. 1958 telén Jarl Salonius esperes úr szolgálati ideje alatt megalakult a loviisai finn nyelvű evangélikus gyülekezet. Ebben az időben a város 4500 lelkes volt, de a lakosságnak csak 30 %-a vallotta magát finn anyanyelvűnek.(1300 fő)*. A gyülekezet első lelkésze Paavo Elovaara volt 16 éven át (1959–1975), majd dr. Nilla Outakoski szolgált Loviisában 1975–1979-ig. Őket követte Veli-Matti Hynninen, aki 1979 óta a gyülekezet lelkésze. www.loviisanseurakunta.net, www.kuvaboxi.fi  (Loviisan kirkko). *

* Finnország lakosságának 4–5,2 %-a svéd anyanyelvű finn. Példaértékű, hogy emiatt Finnország hivatalosan kétnyelvű ország! 1957 őszén állami rendelet írta elő a kétnyelvű településeken a két anyanyelvet használó gyülekezetek szétválását, önállósulását. A törvény értelmében, abban az esetben, ha a településen élő svéd anyanyelvűek száma meghaladja a lakosság 8 %-át, a településen kötelező a két nyelv (finn és svéd) használata a közigazgatásban, oktatásban, kereskedelemben és a gyülekezetekben egyaránt. Finnországban 18 település található, ahol a svéd anyanyelvű finnek aránya nagyobb a finn anyanyelvű finnekénél. Ezek a városok Helsinkitől keletre, a Finn öböl déli partján és a nyugati partvidéken találhatók. Érdekes, hogy Loviisában is többséget alkot a svéd anyanyelvű – de önmagukat svéd nyelven beszélő finn-nek-vall – lakosság aránya az országos átlaghoz képest. www.fi.wikipedia.org/suomenruotsalaiset

Összeállította:
Solymár Eszter, finn testvérgyülekezeti kapcsolattartó (esteri@vipmail.hu)

---

Németországi testvérkapcsolatunk

Fiataljaink 1991-ben a Loviisai Békefórumon barátságot kötöttek Horst Uwe Kraupnerrel, az észak-német Meldorf városka evangélikus lelkészével. Már ott felmerült egy leendő testvérkapcsolat gondolata. A terveket hamarosan tett követte, 1992-ben a német fiatalok már a csömöriek vedégszeretetét élvezhették. Az azt követő évek tartalmas és harmonikus kapcsolatát a meldorfi gyülekezettel – amely néhány család között mind a mai napig tart! – 2004-ben, amikor is Uwe a közeli Sankt Michaelisdonn lelkésze lett, egy nem kevésbé szeretetteljes partnerség váltotta fel. Gyülekezeti útra utoljára 2009 augusztusának utolsó dekádjában került sor (lásd a csoportképet), mely nyolc napos együttlétről csoportunk felejthetetlen élményekkel tért haza. Johann Gyula tisztelendő urunk, aki a gyülekezetünkben 37 évig szolgáló Solymár Pétertől 2007-ben vette át a lelkészi feladatokat, ezen út alkalmával vezette első ízben külföldre csömöri delegációnkat.

Sankt Michaelisdonnról röviden

A 23 km˛ kiterjedésű község Schleswig-Holstein tartomány Dithmarschen nevű régiójában található, Hamburgtól 90 kilométerrel északnyugatra, az Elba torkolatának közelében. A tenger szintjénél alig magasabban fekvő környező síkságot jégkorszakbeli homokhátságok tarkítják. A falu Szent Mihály arkangyalról kapta a nevét, a helységnév -donn utótagjának jelentése: dűne. A hitéletet két konfesszió formálja; az evangélikus és a baptista gyülekezet. A 3650 lelket számláló falu polgármestere Volker Nielsen, a konzervatív CDU képviseletében. A képviselő-testület legfőbb célja, hogy belátható időn belül teljes mértékben megújuló energiaforrásokból fedezze a község energiaszükségletét. (Egyéb információk: http://de.wikipedia.org/wiki/Sankt_Michaelisdonn)

A sankt michaelisdonni evangélikus gyülekezetről

Lelkész: Horst Uwe Kraupner

A Presbitérium tagjai: Uwe Kraupner, Margit Schrader (gondnok), Christiane Martens, Kerstin Ehrenberg, Klaus Hennings, Thies Bielenberg, Andreas Augstein, Daniel Stoll, Martina Werner, Rolff Wulff

Zsinati tag: Gerd Ehmen

A gyülekezet büszkesége az 1611-ben nyerstéglából épült Szent Mihály-templom. Az arkangyal modern domborműve a bejárat feletti lunettában látható. Az oltár és a keresztelőmedence a 17. század végén készült. Az eredeti szószék helyén az újabbat 1702-ben faragták. A csarnoktemplomot 1730-ban nyugati irányban kibővítették. A szabadon álló harangtornyot a gyülekezet 1964-ben építtette. A templom rendszeresen megrendezésre kerülő koncertek helyéül is szolgál. A község óvodáját az evangélikus egyház igazgatja. A német gyülekezet a csömöri testvérkapcsolatról a következőket írja: „Találkozásaink magyar testvéreinkkel felemelőek és örökké szívünkben élnek.”

Információk: http://www.st-michaelisdonn.de/index.php?page=ev.-lt._gemeinde

Összeállította:
Mátyás Sándor (alexmatyas@vent.hu) és Mátyásné Nagy Éva
német testvérgyülekezeti kapcsolattartók