Kincskeresők Piliscsabán
2010. augusztus 19-22. között tartotta a FÉBÉ Diakonissza Egyesület ezidei konferenciáját. A konferencia helyszíne Piliscsaba – Klotildligeten a Béthel Missziói Otthon volt, gyülekezetünk sok tagjának kedves, évtizedek óta ismert, szívünkhöz közel álló gyönyörű helyszíne.
Ebben az évben a konferencia programja a „Kincseink – az Isten ajándékai” tematika köré épült fel. Csömöri gyülekezetünkből tizennégyen részt tudtunk venni a konferencia harmadik napján, szombaton. Délelőtt 9 órától fél hatig zajlottak a programok a szép fatemplomban, vagy éppen a kellemes „sátor”-tető alatt.
Érkezésünk után a jelenlévők bemutatkozása és ajándékba kapott Igéjének felolvasása után dr. Blázy Árpád kelenföldi lelkész igehirdetését hallgathattuk. Az igehirdető Ézsaiás könyvének 26. fejezete alapján arra irányította a figyelmünket, hogy legfőbb kincsünk annak felismerése, hogy nem vagyunk egyedül, mert szabadítónk az Úr. Ordass Lajos püspök 20 éves félreállításának megrendítő példáján keresztül juthattunk el annak a felismeréséhez, hogy az Úr szabadításának megtapasztalásához kell a hűség, a hűséghez viszont szilárd jellem szükséges.
A következő előadó Czenthe Miklós az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója volt. Ő arról a gazdag levéltári anyagról beszélt, amely nemzeti, kulturális, evangélikus örökségünk: kincsünk. Ezeknek a kincseknek a megőrzéséhez sok elszántság, erő, energia kell… A feladat, amely az Országos Levéltárra, de a lelkészi hivatalokra is hárul a jövő érdekében komolyan veendő…
Az ezt követő ebédszünet főleg arra volt jó, hogy a rég nem látott ismerősök egy-egy fa alatt ülve elmondják egymásnak életük újabb eseményeit.. De voltak, akik ezalatt az idő alatt elcsendesedtek, énekeltek, bizonyságot tettek…
Délután énekeskönyvünk kincseiről dr. Finta Gergely orgonaművész, Evangélikus Hittudományi Egyetemünk Egyházzenei Tanszékének tanszékvezetője tartott rendkívül érdekes előadást. A 131. 255. és 291. számú énekeink kapcsán Luther és a gregorián dallam kapcsolatára csodálkozhattunk rá, majd ezt követően a huszadik századi énekeink kincseiből merített az előadó és a 355. és 401. számú énekeket elemezte. Utóbbi Trajtler Gábor szerzeménye, amely ének a skandináv országokban, Finnországban nagyon közismert és népszerű. Míg a 355. énekünk Dietrich Bonhoeffer német lelkész börtönéneke.
Gertrud Heublein lelkésznő, akit a csömöri szószékről is jól ismerünk, záró áhítatában a szívünkben lévő kincsről: az Isten iránti engedelmességről tanított. Pozítív és negatív bibliai példákat említve (Ábrahám és Ádám) felhívta a figyelmünket arra, hogy Isten gyötrődik az ember engedetlensége miatt. Ezzel kapcsolatban pedig a 20. századi Németország történelmi példáit említette…
A záró ének után kezdetét vette a búcsúzkodásunk, és a csömöri kincskeresők csapata hazafelé vette az irányt…