Ifis passió 2011
„Hála, hogy ébren szentegyházad!/ (…)/ Szüntelen áldhat és imádhat,/ Nem hallgat el egy percre sem.” (Evangélikus Énekeskönyv 124. ének 2. versszak)
A fenti éneksorok szólaltak meg szívemben ifjúságunk rendhagyó passiójátékénak nagyszombati megtekintése után.
A legnagyobb keresztyén ünnepünk alkalmával sok lehetőségünk volt a gyülekezetben az ünnep megszentelésére. Az alkalmak között az idei húsvétunkon az ifjúság passiója formabontónak és rendhagyónak ígérkezett, s be kell vallanom, hogy kíváncsisággal vegyes érzelmekkel mentem a szokatlan időpontban (szombat délután 2 órakor) az – ebből a szempontból – szokatlan helyre (a gyülekezeti ház termeibe) a szokatlan formában (interaktív passióként) meghirdetett ifjúsági alkalomra.
De már a „nyitány” első percében megérezhettük mind a tizenketten, akik az első csoport résztvevői voltunk, hogy bár rendhagyó, de különös élményben lesz részünk. Az imaterem bejárata előtt a kertben, kellemes napsütésben ülőhellyel fogadtak a rendezők (Fábián Orsolya és Fábián Ágnes), aztán kedves köszöntéssel invitáltak a gyülekezeti házba. Ennek felső helyiségei – az előszobától a folyósokon át az összes szobáig beleértve a konyhát is – leleményes kreativitással voltak átrendezve. A kialakítás jól jelezte, hogy most éppen a Jeruzsálembe vezető úton vagyunk, vagy az utolsó vacsora termében, a Gecsemáné kertben, Pilátus tornácán, a Via Dolorosa-n, vagy a Genezáreti-tó partján. Megértettük, hogy itt mi nem nézői vagyunk egy előadásnak, hanem a résztvevői: asztalhoz ültetett tanítványok, bámészkodó vagy ujjongó tömeg részesei, a Gecsemáné kertben szemlélődők, a keresztfa alatt álló együttérzők, és bepiszkolódott, besarazott, megtisztulásra vágyó megváltottak…
E sorok írójának talán a legemlékezetesebb az árnyjátékkal előadott jelenet volt, a Jézus tusakodását, az „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de legyen meg a te akaratod”- gondolat megjelenítése (Hidasi Péter és Kulich Máté jelenete). Különösen is hatásos volt a zenei aláfestés ebben a jelenetben (Matusek Marcell).
Mivel a közel egy órás előadás egyszerre csak meghatározott számú résztvevőt tudott fogadni, az ifisek hat (!) alkalommal ismételték meg óránként a passiót, amely nem csekély teljesítmény, és mindenképpen bizonyítja fiataljaink lelkesedését! Annál is inkább, mert a tavaszi szünetük felét a próbákra és az előadásra áldozták!
Úgy gondolom, hogy ezt az ifis passiót megálmodó, megrendező, abban szereplőként részt vevő tizenhat fiatal igazi lelki útravalóval ajándékozott meg bennünket 2011. húsvétján. Köszönet érte! De azt is tudom, hogy nemcsak mi, hanem ők maguk is gazdagabbak lettek a felkészülés és az előadás közben.
Hála életünk nagy Rendezőjének mindezért!