Csömöri Egyházmegyei Ifjúsági Nap

Mt18,20 – „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Október 1-jén a csömöri ifjúság volt a házigazdája a minden évben megrendezett egyházmegyei ifjúsági napnak. Jöttek hozzánk többek között Fótról, Dégről, Gyöngyösről, Nagytarcsáról, Acsáról, Erdőkürtről, Domonyból és Csömörről.

Mi nagy várakozással tekintettünk erre az őszi napra. Gyula bácsi már fél évvel azelőtt felvetette nekünk az ötletet, s bár még nem tudtuk pontosan, hogy miről is szól igazából, mégis boldogan elvállaltuk. Aztán teltek a hónapok, kicsit megfeledkezett mindenki az ígéretről. Hiszen eljött a tanítási év vége, elkezdődött a nyár. Amikor újra összegyűlt az ifi, akkor már július végét írtuk, az ifistáborok hagyományos ideje volt. A nyári tábor végén pedig megbeszéltük, hogy mostantól nagyobb sebességbe kapcsolunk.

Ekkor alakult meg a „doksi”, ahogy mi hívtuk magunk között. Fábián Orsi létrehozott az interneten egy oldalt, ahova mindenki beleírhatta az ötletét az ifjúsági nappal kapcsolatban. S a nap terve lassan formálódni kezdett a fejekben, meg az interneten. Így telt el az augusztus. Szeptemberben észrevettük, hogy már csak négy hetünk van hátra a szervezésből. Ezért a „doksi” terjedelme is egyre jobban nőtt, és hála Istennek egyre többen vetették be magukat a szervezésbe. Kitaláltuk a nap programjait, a sorrendeket, a csoportfelelősöket, a játékokat, és nem utolsósorban az Ifjúsági Nap Igéjét és témáját. Már tudtuk, hogy mit akarunk, csak még azt nem tudtuk pontosan, hányan is fognak eljönni hozzánk. Hallottunk számokat az előző évek ifjúsági napjairól, és mi is bizakodóak voltunk.

Nem is kellett csalódnunk. Velünk együtt 75 fiatal gyűlt össze ezen a napon. Emlékszem, ahogy szépen lassan megérkeztek, gyülekezetenként. Voltak, akik autóval, mások bérelt busszal jöttek. A nagyteremben pedig mi vártunk rájuk, boldogan, énekelve, kissé bátortalanul. A kezdeti bátortalanságunkat azonban hamar elfelejtettük, amikor rájöttünk, hogy közösek a gyökereink, azonos énekeket szeretünk, valamint mindannyian azért jöttünk el, hogy Istennel egy közösségben tölthessünk el egy szombati napot.

A csömöri gyülekezet segítsége nélkül azonban egyedül nem bírtuk volna a terhet, mi ifisek. Látszik, hogy mi tényleg egy élő, Istenben és Istennek élő gyülekezet vagyunk. A gyülekezeti kórusban éneklő asszonyok szolgáltatták az igen nagy közkedveltségnek örvendő süteményeket, az „öregifisek” pedig elvállalták, hogy megfőzik az Ifis Nap ebédjét, a gulyáslevest. Gyula bácsi pedig a gyülekezetek lelkészeivel tudott egy kicsit beszélgetni, együtt lenni a rég nem látott ismerősökkel.

A nap az ifis zenekar kíséretében tartott éneklés után egy kis közösségépítő játékkal kezdődött. Ki ne emlékezne Fábián Orsi szuperhősös, vagy királylány-herceg-sárkányos játékára? Majd a kezdő áhitatot Győri Dávid tartotta, aki felvezette az Ifjúsági Nap igéjét (Mt 18,20) és a nap témáját, az emmausi tanítványokat. Ezután csoportokra oszolva beszélgettünk a saját ifinkről, megismertük a vendégeink ifjúsági köreit, és a nap témájáról gondolkodtunk együtt. Az emmausi tanítványok nem veszik észre Jézus jelenlétét, miközben együtt járnak vele. Szomorúak, nem tudják, mit tegyenek. Néha mi is ilyen elveszettnek érezzük magunkat. Aztán Jézus egy mozdulattal felfedi magát előttük. Számunkra is sokszor csak egy apró pillanat kell, hogy észrevegyük Isten jelenlétét. Ezek után a tanítványok visszaszaladnak Jeruzsálembe, hogy elmeséljék a többieknek, amit láttak. Tehát nem csak a felismerés a fontos, de talán az is, hogy az életünkben mi se „csak” felismerjük Isten jelenlétét, de beszéljünk is róla, és megosszuk a többiekkel, amit megtapasztaltunk. Így vállahatunk Jézussal egy közösséget.

Az ebéd után pedig egy kis kikapcsolódás következett a hozzánk érkezett ifisek számára. Akadályversenyt rendeztünk nekik, ahol a csapatokra oszolva többféle feladattal kellett megbírkózniuk. Volt bátorságpróba, célbadobálás, activity, ügyességi vetélkedő és kvíz. A többórásra sikeredett délutáni programon mindenki megtalálhatta a maga kedvenc játékát, a csapatoknak sokszor közös erőfeszítés kellett ahhoz, hogy továbbjussanak.

Ahogy szétnéztem az utolsó, közös éneklésre egybegyűlt fiatalokon, elfáradt, de boldog arcokat láttam. Hosszú napot sikeredett kerítenünk, de remélhetőleg mindannyian jól éreztük magunkat. Sok fényképet is sikerült készíteni mind nekünk, mind a többieknek. A nap záró áhítatát Sághy Balázs lelkész tartotta, aki dinamizmusával felfrissítette a nagy csapatot. A mai fiatalsághoz szóló áhítatával, a feltett kérdések rejtett komolyságával, a hátizsák-szimbólummal gondolatokat ébresztett bennem és a többiekben is.

A nap margójára azt is meg kell említenem, hogy a rákövetkezendő pénteken megbeszéltük és átbeszéltük az Ifjúsági Nap eseményeit. Nagyon jólesett újra visszaemlékezni az átélt pillanatokra. Bár sokunkban benne volt a szálka, hogy csinálhattuk volna jobban is, hogy több időt kellett volna felkészülésre szánni. Győri Dávid azonban megnyugtatott bennünket, hogy az ember gyakran érez ilyen elégedetlenséget. Pedig sokszor nem is kellene neki.

Isten segítségével a csömöri ifisek összeállítottak egy kis programot, ami az egyházmegyénkben élő fiatalok nélkül nem jöhetett volna létre. Ha olvassátok ezt, akkor nagyon köszönjük, hogy eljöttetek, hogy együtt lehettünk. Nagy reménnyel várjuk a meghívótokat, hogy legközelebb mi is elmehessünk hozzátok!

A mielőbbi viszont látásra, CsEvI!