Aki lemarad, kimarad

Amikor először hallottam az „aki lemarad, kimarad” szlogent a 70-es években, egy új áruházra hívták fel éppen a figyelmet: ha nem sietsz, neked semmi sem jut. Persze akkoriban ennek még volt realitása. Csak egy ugrás a …, ugye emlékszünk? Meg sem kell erőltetnünk magunkat. Emlékszem, amikor a 80-as évek vége felé egyre inkább felfedeztük magunknak a fogyasztás mindenekfelett valóságát. Ott álltunk a határon, mellettünk minden autó tetején egy hűtőszekrény és a tanárom titokzatosan mosolyogva azt mondta: új világ kezdődik. Tényleg sok minden megváltozott. A mai fiatal felnőtteknek már ismeretlenek azok a szókapcsolatok, hogy magyar mezőgazdaság, magyar könnyűipar, magyar nehézipar. Mintha a megműveletlen föld árnya kísértene, üressé, kopárrá válik annyi „régi” érték: becsület, tisztesség, szavahihetőség, humánum.

Furcsa ellentéte mindennek a már november közepén elkezdődő karácsonyi biznisz. Az állandóan szóló karácsonyt idéző zene, a csillogó, színes díszek pompája, mosolygós télapók szétizzadt lelkesedése. A kereskedelem éves bevételének magas százalékának kell ebben az időszakban befolynia. Gazdasági mutatók, adóterhek, devalválódó fizetőeszközök, világválság, elszegényedés, kiégés, megromló kapcsolatok. Minden mindennel összefügg. Egy-egy don’t worry, be happy karácsonyi mosoly mögött megannyi keserűséggel. Elegünk van az elhúzódó karácsonyra készülő időszakból, szinte halljuk a ma emberének segélykiáltását: és én kinek vagyok fontos? Nem a pénzem, a munkám, a kapcsolataim, hanem én.

Advent (Adventus Domini – Az Úr eljövetele) már az első századok óta jelentős böjti időszak az egyház életében. Isten emberré születését ugyanúgy várták, mint az idők végezetével a népéért visszajövő Urat. A böjt pedig a mai napig éppen hogy nem a lemondás, hanem a gazdagodás időszaka. A készülés, fokozott figyelem olyan önkontrollt jelent, ami a várakozás örömteli nyugalmához vezet. Egyszóval nem aggódunk azért, hogy milyen ajándékot kapunk, azért sem, hogy milyen ajándékra futja idén, vagy éppen mivel minden egyre rosszabb, mi lesz a jövő nemzedékekkel.

Tudjuk, mi számunkra Karácsony, vagy az utolsó nap ajándéka. Neki vagyok fontos. Hiszem, érzem, tudom.

Merjünk egyszer már megállni. Ne holtfáradtan essünk be az ünnepbe, és aztán csodálkozunk a sok feszültségen, szeretetlenségen. Pedig régen…

Álljunk meg, figyeljünk a felénk igyekvő Úrra. Mert aki lemarad, kimarad.