John Gray volt a könyvtár meghívott vendége
Gyülekezetünk köztiszteletben álló temetkezési vállalkozója, John Gray volt a vendége a Sinka István Községi Könyvtárnak október 28-án, kedden este.
A halottak napjához közel eső beszélgető esten a közel ötven fős közönség előtt John mesélt többek között a családjáról, az amerikai főiskoláról, ahol a szakmájával kapcsolatos ismereteket megszerezte, és a csömöri munkakezdetről. Ezen kívül nyitottan várta a ravatalozóval vagy a temetővel kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat is.
Az egybegyűltek a családi fotók segítségével elsőként az anyai dédszülőkkel és nagyszülőkkel ismerkedhettek meg. Ez utóbbiak a jobb megélhetés reményében 1890-ben hazánkból Amerikába vándoroltak. A hosszú útnak – legalább is a horvát kikötővárosig, Splitig – gyalog vágtak neki. Az új hazában aztán szorgalmasan dolgoztak tovább – földet műveltek és gazdálkodtak. Az összegyűjtött és hazaküldött pénz elegendő volt John dédszüleinek hajójegyére, akik követték a gyerekeket.
A falujukban csak magyarok laktak, ide született meg később John édesanyja is, Margaret, aki felnőtt korában angol és ír felmenőkkel is bíró fiatalemberhez ment feleségül. E házasságból három fiú született, a középső gyermek lett John. A könyvtári estén egy fotó segítségével láthattuk is őket.
Amikor John leérettségizett, édesanyja is és ő is azt szerette volna, ha a fiú nemcsak a földműveléshez ért, de kitanul egy szakmát is. Egy temetkezési vállalkozó ismerősük hatására iratkozott be az Ohio állambeli egyetem négyéves főiskolai karára. A főiskolai évek alatt a temetés ceremoniális tudnivalói mellett balzsamozást, anatómiát, magas szintű kémiát, valamint könyvelési ismereteket tanultak a hallgatók, illetve plasztikai jártasságot is szereztek. Ez utóbbira főleg akkor volt szükség, amikor például egy autóbalesetben megsérült arcot kellett méltó formájúra visszaalakítaniuk.
A rendszerváltozás környékén költözött John az édesanyjával Csömörre. Addig a gyülekezetek ravatalozóiban állami temetkezési vállalat intézte a temetések technikai részét – a gyülekezet tagjai közül is még többen emlékeznek, milyen sok hiányossággal, hozzá nem értéssel… Amikor Margaret meghalt, és John a temetését intézte, akkor találkozott személyesen Solymár Péter lelkészünkkel. A beszélgetések eredményeként Péter bácsi megkérdezte, nem vállalná-e el Gray úr a csömöri evangélikus temetések intézését. Az akkori jogszabályok lehetővé tették a szakma magánkézbevételét. Így lett – most már húsz éve – egy lelkiismeretes, empátiával teli profi szakember a mi temetkezési vállalkozónk, aki természetesen a többi protestáns felekezet temetési ügyeit is intézi. Idővel a nagytarcsai evangélikus és katolikus temetkezési vállalkozó is ő lett.
Johnról köztudott, hogy amikor csak teheti, minden vasárnap ott van a csömöri vagy a nagytarcsai evangélikus istentiszteleten. És bár az igehirdetéseket még mindig nem teljesen érti (a magyar nyelvet még mindig töri), a „templomi időt” a Bibliájának olvasásával tölti. Amikor a könyvtári beszélgetés során megkérdeztem az Istennel és a Szentírással kapcsolatos véleményéről, elmondta, hogy hite szerint lennie kell Valakinek, aki ezt a világot teremtette és kézben tartja, aki az embert elesettségében segíti és vigasztalja. És ha valaki nyitott szívvel veszi kézbe a Bibliát, nagyon sok bölcsességet tanulhat belőle.
