Nagyvárosi és Csömöri Passió

A böjti időszak utolsó „öregifi” alkalmán a húsvétra egy különös és szokatlan film közös megtekintésével készültünk. Denys Arcand 1989-ben készült Montreáli Jézus (Jésus de Montréal) c. alkotásának különlegessége, hogy kereskedelmi forgalomba nem került, a mozik nem vetítik, szándékosan csak személyes, baráti közvetítéssel juthat el a nézőkhöz. A film valójában egy modern nagyvárosi passiójáték – szigorúan felnőttek számára, ahol a felnőtt szót nem pusztán életkorban kell érteni. A Jézus történtét előadó underground színészek élete és a szabadtéri passiójáték körül kialakult helyzet az idő előrehaladtával egyre több mindenben kezd hasonlítani a kétezer évvel ezelőtti történésekre. Szinte minden szereplőben, párbeszédben és fordulatban, de még a képekben is megtalálhatók a párhuzamok és finom bibliai utalások, amelyek nyilvánvalóan csak a Bibliát jól ismerő közönség számára egyértelműek.

A közel kétórás film sokféle reakciót váltott ki belőlünk. Volt, akit bizony nyomasztott, másoknak katartikus élményt okozott, de közömbösen senkit nem hagyott. A beszélgetésben arra jutottunk, hogy a Jézus által megtett úton sokan jártak, járnak, járunk ma is, és valójában ami átformálhatja az életünket, az az út maga, és ahogy azon másokkal együtt haladunk…

Kétségtelenül sokat adott és sokat formált a csömöri ifiseken is az a néhány nap, talán hét, a számos közös beszélgetés, egyeztetés, vitatkozás, amelynek a végén a fiatalok a Virágvasárnap esti istentisztelet keretében „színpadra” állították a maguk Passióját. A három hangra és egy kórusra komponált szenvedéstörténet teljes egészében a fiatalok alkotása, amiben mindenki érezhette az együtt létrehozott, közösen átgondolt és kialakított alkotás feletti örömöt, összetartozást. Különös szépséget adott a rendhagyó istentiszteletnek, amikor a szereplők bevonták az egész gyülekezetet, hogy egymást kézen fogva együtt mondjuk el az Úrtól tanult imádságot.

Az ifis Passiót a kistarcsai szeretetotthonban is bemutatták a fiatalok Nagypénteken.