A csömöri konfirmáció hagyományai

A konfirmáció időpontja az Evangélikus Egyházban nem kötött. Általában a Húsvét utáni vasárnap (ún. Fehérvasárnap, az ősegyházban ezen a napon keresztelték az első keresztyéneket) és Pünkösd ünnepe között tartják a gyülekezetekben a konfirmációt. A csömöri konfirmáció időpontja hagyományosan május első és második vasárnapja, ezt sokan tudják. Ám hogy miért alakult éppen így, illetve a konfirmáció körüli újabb szokásokrólSolymár Péternét, Márta nénit kérdeztük.

Miért éppen Anyák napjára esik minden évben Csömörön a konfirmációs vizsga istentisztelete?

Ennek a „titka” a következő: néhai Solymár János csömöri, Blatniczki János cinkotai, Győri János nagytarcsai és dr. Kósa Pál rákoskeresztúri lelkészek anno megállapodtak és beosztották a négy gyülekezetben egymás közt a konfirmáció időpontját. Alkalmazkodni kellett ugyanis a gyülekezeteknek egymáshoz a rokonságok miatt. Így tudták elérni, hogy például a nagytarcsai nagyszülők el tudjanak jönni Csömörre a konfirmációra, vagy a csömöriek a cinkotai, vagy rákoskeresztúri keresztgyerekeikhez stb… Így alakult ki a beosztás szerint ez az állandó időpont.

Ha nem is ilyen régóta, de jó néhány éve hagyomány, hogy a konfirmációra készülők néhány felkészítő napot együtt töltenek el a nagy alkalom előtt.

Igen, a konfirmandus tábor ötletét Finnországból „importáltuk”. Igaz, hogy a hazai viszonyokra némileg átszabtuk. Finnországban láttuk először, hogy egy hetet konfirmandus táborban töltenek a fiatalok a konfirmáció előtt. Persze szuper táborhelyekre gondolj, erdő, tó, sportpályák stb. Itt készülnek fel a konfirmációra a finn fiatalok, akik ekkor tizenöt évesek. Fontos tudni, hogy ezeknek a gyerekeknek óvodás koruktól kezdve órarend szerint heti két hittanórájuk van az iskolában, és a hittan osztályozott tantárgy. Tehát az egy hét előkészítő tábor így elég.

A tábor ötlete megmozgatta Péter bácsi és az én fantáziámat, és húsz évvel ezelőtt, 1990-ben vittük el először a konfirmandusokat táborba, ami persze nem egy hetet jelentett, hanem egy hétvégét, péntek délutántól vasárnap délutánig. Mivel abban az időben Albertiben megnyílt egy vendégház, és jó kapcsolatunk volt az ottani gyülekezettel és Roszík Miska bácsi lelkésszel, így tudtunk sok-sok éven át oda elmenni egy-egy hétvégére. Amolyan „edzőtábor” céllal mentünk, a vizsga előtt a gyerekeknek a felkészülésében segíteni. Az ifiből vittünk magunkkal fiatalokat, általában nyolc-tíz ifis, felnőtt fiatal jött velünk. A tábor kerete a reggeli és esti áhítat volt, napközben pedig folyt a munka: a tanulás, kikérdezés, énekek gyakorlása, Biblia-forgatás, a Konfirmandus Káté kérdéseinek, a versek, szerepek szép elmondásának, előadásának gyakorlása. Mindezt forgószínpadszerűen osztottuk be. Volt, aki Bibliát „gyakorolt”, mások a szavalatokat segítettek szépen, kifejezően elmondani (ezt a munkát sokáig Lesták Mária és én végeztük). Volt, aki a Kátét „gyötörte”, Péter bácsi a szerepeket: a prédikációt, imádságokat, bibliai történet felolvasását gyakoroltatta… És ez egész délelőtt és délután folyt…

Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a konfirmandusok és a segítők körében is népszerűek ezek a táborok…

Most is örömmel gondolok rá, milyen szépen folyt a munka. A gyerekek igazán lelkesen tanultak és gyakoroltak, örültek a segítségnek. Az ifisek pedig kitüntetésnek érezték, hogy ők ebben a munkában segíthetnek. Azóta is mindig nagy örömmel jelentkeznek az ifisek erre a segítő munkára.

A bibliai vetélkedőkkel, játékokkal, sok-sok énekléssel együtt töltött estéket mindig áhítattal zártuk.

Úgy hallottam, hogy a tábor záróestjének már kialakult forgatókönyve van. Arra a különleges, gondolatébresztő játékra, vagy inkább történetelőadásra gondolok, ami mindig nagy hatással van a gyerekekre, és egészen kézzelfoghatóvá teszi számukra az úrvacsora-vétel lényegét.

Valóban egy nagyszerű ötletről van szó, amit Boda Zsuzsa és Lesták Mária valamelyik országos ifjúsági táborból hoztak el nekünk.

Körben ülünk, gyertyafény mellett, a két szereplő pedig a kör közepén:

Jézus és Péter apostol beszélgetnek. A beszélgetés során a dialógusból szinte az egész három és fél év története megelevenedik, amit Péter átélt Jézus közelében. A csodák, az utolsó vacsora, Péter gyáva tagadásának a története, Jézus pere, halála, temetése. Péter elmondja, nem is érti, mi történt vele, amikor gyáván megtagadta Jézust. Mindeközben egy tálat visz körbe: a tálban híg sár van. Miközben arról beszél Péter, hogy milyen gyáván viselkedett, mindenkinek bele kell mártania a kezét a sárba… A sár kezd a kezünkre száradni, egyre jobban húzza a bőrt, egyre kényelmetlenebbé válik, nem tudunk semmihez nyúlni. Kézzelfoghatóan érezhető, milyen kényelmetlen a ránk tapadó szenny, mocsok, bűn… Aztán amikor a beszélgetésben oda érnek, hogy miért is mosta meg akkor Jézus a tanítványok lábát – amit Péter nem is akart megengedni Jézusnak –, előkerül egy másik tál tiszta vízzel és egy törölköző. Jézus körbejár ezzel az összes jelenlevőhöz, és lemossa a kezünkről a sarat… Közben megkérdezi Pétert, hogy érti-e már, miért történt mindez…

Fantasztikus ez az előadás így!!! Tökéletesen megérteti a konfirmandusokkal az úrvacsora lényegét az első úrvacsoravételük előtt. És megélni azt, hogy ezek után nincs nevetgélés, hanem csend van, néha sírás, és könnyek csillannak a szemekben…

Péter bácsi ugyan nyugdíjba vonult, s vele együtt Márta néni sincs már a konfirmandus tábor vezetői között, de ez a szépen kialakított szokás tovább folytatódik.

Igen, Johann Gyula is átvette ennek hagyományát. Ő most már harmadik alkalommal a Fóti Kántorképzőbe, az ún. Mandák Otthonba viszi a konfirmandusokat. És hála Istennek az ifis segítők is szívesen mennek! Most Hidasi Péter a senior ebben a munkában. Idén ő és Boda Zsuzsa – aki lement szombat estére – adták elő az említett dialógust.

Köszönöm, hogy el tetszett mindezt mesélni!

Nagyon szívesen. Kicsit talán hosszasan mondtam, de olyan jólesett visszagondolni ezekre a hétvégékre…

Napi ige

Gyülekezeti események