Vasárnapi iskolás tábor: Bagolyirtás tizenhetedszer…

Hittanosaink, vasárnapi iskolásaink fantáziáját mindig nagyon megmozgatja táborunk helyszínének neve: Bagolyirtás…” Tényleg vannak ott baglyok?” – hangzik a kérdés, s a válaszom évről évre ugyanaz: baglyot még nem láttam, de őzet, rókát, és a táborhely kertjének fáin villámgyorsasággal cikázó, akrobatikus ugrással egyik fáról a másikra lendülő mókust: igen.

Valójában ez az érdekes nevű táborhely Bagolyirtás: a Mátraszentimre üdülőfalunak, a falutól 3-4 km-re eső része, ahol a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület 1994-ben épített egy kápolnát, hogy a tavasztól őszig a Mátrában üdülő embereknek legyen egy evangélikus istentiszteleti helye. Ám a kápolnát szokatlanul és praktikus módon terveztette meg az építtető: többfunkciós feladatot tud ellátni, hiszen nemcsak istentisztelet megtartására alkalmas, hanem konyha, vizesblokkok, körbefutó galéria teszik alkalmassá az épületet a táborozásra. Ennek az épületnek a neve: Názáret, ahová megépülése óta évről évre visszajárunk csömöri vasárnapi iskolásainkkal, hittanosainkkal. (1994-ben az épület átadása után mi lehettünk az első itt táborozó csoport…) A szépséges épület, a hatalmas kert a Mátra gerincén, a jó és friss levegő ideális helyszín egy gyermekcsapat többnapos együttlétére, táboroztatására.

Táborozásunk most is, mint mindig: a csömöri templomunkban kezdődött és innen indult el. Itt hamarosan kiderült, hogy ki lesz a „Bárányka” a „Kincsek” vagy a „Búza” csoportban, e három csoport ugyanis korosztályok szerinti elosztást jelentett. A három csoport vezetője a három vasárnapi iskolás vezető: Boda Zsuzsanna, Johann-né Kertész Lea és e sorok írója. Mindhármunknak egész évben voltak ifis segítői, akik már szintén jól ismerik a vasárnapi iskolásokat: Dobos Vivien, Kecskés Péter, Halász Andrea, Palocsán Gréti, Bacsó Ferenc. Az ő csapatukat egészítette még ki Fábián Ági és Orsi, Erdélyi Eszter és Veres Feri. Ők együtt azért jöttek velünk a táborba, hogy segítsenek a sportfoglalkozások, vetélkedők, versenyek lebonyolításában,no és a konyhában…

Természetesen egy tábor működéséhez elengedhetetlen egy jól működő konyha is: gyülekezetünk tagja Bacsó Ferencné, Terike újra sok-sok ötlettel készült, hogy a tábor lakóit táplálja és felhizlalja… Kecskésné Aradi Éva a gyöngyök, ollók, ragasztók, papírok, fonalak, színesek és zsírkréták mestereként a kézműves foglalkozások vezetését vállalta magára.

Johann Gyula lelkész gondolatai, a közös imádság és éneklés lecsendesítették az első táborozókban,a kisebbekben és főleg: a szülőkben! feszülő aggodalmakat és jókedvűen szálltunk fel a templom előtt álló autóbuszra.

Azokat, akik először jöttek velünk a táborba, a kérdések sokasága feszítette: Van-e ott TV (és ha nincs: mit fogunk ott csinálni?) Mi az az áhítat? Kötelező lesz–e a reggeli torna? Mit jelent az „angyalka-bárányka” játék? Tényleg lesz akadályverseny? Terike néni valóban fog pizzát sütni?

A vasárnapi iskolai vezetők gondolatai pedig már az előttünk álló napok témája körül forogtak: Jézus példázatai, amelyeknek megértéséhez, szemléltetéséhez kreativ ötletek sokasága: jelmezek, rajzok, diafilm, valamint a példázatok dramatizálva megírt szövegei sokszorosítva ott lapultak a táskáinkban…

Bár az időjárás a borúsabb arcát mutatta nekünk ezen a napon, azért Mennyei Gazdánk megsegített: hiszen az autóbuszba való be– és kipakolásnál nem áztatott bennünket az eső… Aztán minden és mindenki a helyére került, elfogyaszthattuk első ebédünket, és kezdődött a két „Feri lovag” segítségével a vetélkedő, majd az esti áhítat elcsendesítő percei után az elemlámpás mesélés. Ezek a percek a tábor talán legmeghittebb pillanatai: amikor a lefekvés utáni és elalvás előtti percekben a legerősebb az „anya-hiány” s ezt oldja fel a leoltott lámpák sötétjében elemlámpa fényénél olvasott mese…

A következő napok a már jól bevált program szerint zajlottak: a zenés ébresztő után valóban volt reggeli torna (nem volt kötelező, de szinte mindenki ott volt…), reggeli, majd reggeli áhítat. A reggeli áhítatot mindig más–más csoport tartotta, s témái: A Magvető, (Máté 13: 1-23) Az álmából felzavart barát (Lukács 11: 5-14) A juhok és a kecskék (Máté 25: 31-46) példázatai voltak.

A délelőttök felkészüléssel, csoportfoglalkozással teltek. Minden csoport megbeszélt egy–egy példázatot, és azzal felkészült egy előadásra. Eljátszottuk, előadtuk, dramatizáltuk ezeket a Jézus által elmondott példázatokat, hogy aztán este,a vacsora utáni együttléten bemutassuk egymásnak mindazt, amivel készültünk. Számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy láttam milyen lelkesek a gyerekek, milyen szívesen készültek–tanultak–szerepeltek, jelenítették meg ezeket a jézusi példázatokat. Több példázatot kétféle módon is előadtunk: először a bibliai szöveg szerint majd a mai korra átültetve, aktualizálva: például: A nagy vacsora, a Tékozló fiú, vagy a Tálentumok példázatát. De láthattuk A szőlőmunkások, A gazdag és a Lázár, és Az irgalmas szamaritánus példázatának előadását is. (Ez utóbbiban nagy sikere volt a kirabolt és megvert utazó alakítójának Enikőnek, aki egy kis ketchup segítségével tette számunkra hitelesebbé sebeit…)

Az ebéd utáni délutánok a kézműves foglalkozások és a sport, játék, focizások órái voltak, illetve egy túráé lett volna: ha el nem mossa az eső… A vacsora utáni előadásokat a tisztálkodás rituáléja követte (alkalmanként egy kis noszogatással), hogy aztán lezárjuk a napot az esti áhítattal…

Az egymást követő programok sokaságában gyorsan elérkezett az utolsó tábori napunk is. Ennek a napnak az érdekessége az akadályverseny volt, ahol természetesen az ügyességi feladatok mellett bibliai kérdésekre kellett válaszolni.A hazafelé vezető úton, a buszon pedig lelepleződtek a nagy titkok: ki-kinek volt az angyalkája, akitől a 4 nap során titokban sok–sok kedvességet, figyelmességet és nem pénzen vett, hanem lehetőleg saját kezűleg készített ajándékot kapott…

Most e hosszúra nyúlt beszámoló után én teszek fel magamnak egy kérdést:
Mit értékelek ezekben a hittan – vasárnapi iskolás táborokban legjobban?
A válaszom:
– Azt, hogy a gyermekek megélhették, hogy mosogatni, törölgetni, is lehet jókedvűen, nevetgélve, vidáman…
– Hogy odafigyeltek egymásra, és megfogadtuk: száműzzük a csúnya,goromba szavakat…
– Hogy megtanultuk, megszoktuk, hogy étkezés előtt és után is imádkozzunk…
– Láthattam, hogy tanulni is lehet játszva,vidáman, jókedvűen…
– Megéreztük, hogy Jézus tanításai mennyire aktuálisak, mennyire szólnak hozzánk, a mai kor emberéhez…
– Megtapasztalhattuk együtt, hogy TV és számítógép nélkül is van élet, sőt még jól is érezhetjük magunkat…

Ezért: köszönet minden segítőnek a munkájáért, és köszönet Istenünknek, Aki ennek a tábornak ismét legfőbb Pártfogója volt…