Kórustalálkozó-Vác – 2011. május 21.

A jó hangulatú próbák és Gyula csendes, de kitartó, jó kedélyű biztatása után: hogy „mi nem babérokra, díjakra vágyunk, csak a magunk és gyülekezetünk örömére énekelünk!”, meg hogy „nagyon jól megy!” – nos, ilyenkor igazán jó kórustagnak lenni. Meg akkor is, amikor drukkal vegyes jó érzéssel készülünk egy-egy „szereplésre”.

Mint most, az évente megtartott megyei kórusok találkozóján Vácott.

A finom eleganciájú, nemes egyszerűségében szép váci evangélikus templom nyitotta meg kapuját 14 kórus közel 300 résztvevőjének, nem azért, hogy azok összemérjék tudásukat, hanem hogy összetegyék szívüket, szeretetüket a zenében, dalban – nemcsak Isten dicsőségére, hanem lelkük épülésére is.

Mert összemérni csak a lelkesedést lehetett volna: a magas profizmus épp úgy képviseltette magát, mint például a szép Halleluja-énekek értő közvetítői, a népdalok avatott zenészei-dalosai, az egyetlen és őszinte tapsot kiváltó trió fiataljai.

Sajnálom, hogy érdeklődő kísérőkből nem tartottak velük többen, lemaradtak ugyanis egy példátlanul gazdag, lucullusi megvendégelésről, amelynél méltóbb jutalomban nem is részesülhettünk volna…