A kórus egy éve

Gyülekezeti kórusunk a nyári szünet után szeptemberben kezdte meg újra próbáit, melyek a kórus tagjainak kérésére immáron nem csupán egy órásak voltak, hanem minden héten másfél órát adtak a lelkes tagok egymásnak és saját maguknak idejükből és energiájukból.

Bizony szükség is volt erre a hosszabbításra, mivel ebben az iskolai évben is rengeteg feladat várt ránk, melyekre azt kell mondanom, igencsak lelkiismeretesen készültünk fel.

A legfontosabb feladat úgy hiszem mindig a saját templomi liturgiánk zenei díszítése, melyek a gyülekezet többi tagjának is fontos alkalmak, hiszen itt a gyülekezeti élet egy újabb, talán kevésbé ismert cikkelyét ismerhetik meg egyre jobban.

Ezen kívül több felkérésünk is volt, például az adventi időszak első vasárnapján gyülekezetünk kórusa is kísérhette énekével a közös gyertyagyújtást.

Egy másik alkalommal a csömöri egyházi kórusok találkozóján dalolhattunk együtt községünk többi egyházi kórusával. Ennek keretében betekintést kaphattunk a többi felekezet énekkincstárába, éneklési szokásaiba is.

Mindezen alkalmakra való készülés mellett valami egészen másba is belekezdtünk, egy nehéz, ámde megtérülő feladatba. Ez év május 6-án ismét megrendezésre került az Észak-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezeti kórusainak találkozója – ezúttal Ikladon -, melyen a csömöri evangélikus gyülekezet kórusa is megmutatta, min dolgozott az egy évvel ezelőtti alkalom óta. Két kórusművel léptünk fel itt, melyek közül az egyik a kórus és talán többek számára is jól ismert Ó, maradj vélem c. korálunk feldolgozása.

A másik mű kórusunk számára a próbák során eleinte többször csüggedést okozott, úgy gondoltuk nem is fog sikerülni, hisz „ehhez profi énekesek kellenek”. És mégis, kitartó munkával, no meg sok biztatással megszólaltattuk Bárdos Lajos Fohászkodom hozzád c. kórusművét (itt köszönöm meg Győri Gábor Dávid testvérünknek áldozatos munkáját a kórus hangszeres kíséretében!). Az, hogy ez ilyen jól sikerült a kórusnak is bizonyíték, hogy érdemes dolgozni, és sosem szabad azt hinnünk, hogy nem vagyunk képesek valamire; valamint a többi kórusnak is szép élményben lehetett részük, több nagyon pozitív visszajelzést is kaptunk ezzel a művel kapcsolatban.

Nem volt könnyű a felkészülés erre a műre, sokszor éreztük, hogy szorít az idő, mivel a többi alkalomra is fel kellett készülni, mindig bennünk volt a megfelelés vágya. Többször kellett a próba kései időpontjában a koncentrációval küzdeni, de szerencsére a vidám közösség mindig gondoskodott arról, hogy időről időre felélénküljünk. Emellett mindenkinek nagy odaadásra volt szüksége, mivel szinte minden próbán betegség, vagy egyéb okok miatt hiányzott valaki, és ugyan a többiek tartották a frontot, de utána nehezebb volt bekapcsolódni. Szerencsére mindenki kiválóan megoldotta ezt a nehézséget, és fokozott figyelemmel hamar behozta lemaradását.

Így alakulhatott, hogy minden alkalommal egymást erősítve, támogatva énekelhettünk, és azt hiszem ez az éneklés alkalomról alkalomra felszabadultabbá vált, hiszen kórusunknak senki előtt nem kell megfelelnie.

Még egy különleges alkalom volt a kórus életében ebben az évben. A csömöri egyházi kórusok találkozóján közös éneknek katolikus testvéreink egy gregorián éneket jelöltek ki, mely stílussal kórusunk ekkor találkozott először. De nem utoljára! Ennek a stílusnak megismerésével párhuzamosan betekintést kaptunk egy számunkra új istentiszteleti formába, a vesperába. A vespera azon kevés imaórák közé tartozik, melyeket az evangélikusok is átvettek, manapság azonban Magyarországon már csak igen kevés gyülekezetben alkalmazzák, ismerik. Egy ilyen esti imaórát tartottunk június 6-án a kóruspróba idejében, melyből remélhetőleg sokan kaptak egy kis lelki feltöltődést.

Ezt a tartalmas tanévet pedig június 17-én, gyülekezeti napunkon zártuk, ahol sok más program mellett a zenetörténet öt nagy korszakát bemutatva kórusunk is fontos szerepet kapott.

Hadd hívjam fel itt a figyelmet, hogy kórusunk nem zárt közösség, ha bárki kedvet érez egy vidám, énekelni szerető közösséghez, ne legyen szégyenlős, jöjjön el nyugodtan körünkbe, szívesen látjuk!